Mivel még sosem csináltam hasonlót, és szerencsésen nem volt ilyesmiben részem, így valójában az ezzel kapcsolatos előítéletek, félelmek nem munkáltak bennem, inkább egy amolyan, várakozásokkal teli érdekes kalandnak látszott az egész. (Előre bocsátom, így utólag is!)

A helyzet tiszta volt, meglévő végzettségeim nem a munkaerőpiac top szakmái, nincs rá akkora érdeklődés, bár ezt nem is vártam, sőt bizonyos szempontból még nagyobb is volt a szórás, mint hittem volna.

Az hamar kiderült számomra, hogy olyan helyekre, ahol nem kimondottan könyvtárost keresnek esélyem sincs, az ilyen helyekről legfeljebb egy-egy válasz-email ha jött, de inkább az se. Ha nem írunk, ne válaszoljon. Alapvetően megértem őket, mert én sem azzal küldtem be ezeket, hogy majd most jól felismerik, hogy rám van szükségük. Volt persze egy-két olyan hely, ahova szívesen mentem volna, de hát… legyünk realisták. Miért venne fel egy exkülügyes könyvtárost a brit nagykövetség programszervező-asszisztensnek? Ez csak elsőre tűnik logikusnak. Meghát egy megszervezett konferenciával, valljuk be, nem vagyok a téma mestere. Szóval hamar kiderült, hogy ez nem fog menni.

Az első kalandom valójában már a nyáron megvolt, a HR-szaktudás mindezidáig csúcsa jött velem szembe, És eléggé ki is akasztott. Multicég, könyvtáros állás, minden megvolt hozzá. Kretén teszt, de jól sikerült. Szóbeli interjú! Leendő főnök, HR-es és egy munkatárs. Kezdés: szept. 1., ha felvesszük. De nem vettek. Augusztus 31-én felhívtam a HR-est, tekintettel, hogy egy sor nem sok,annyit sem írt az interjú óta. Kérte, hogy visszahívhasson. Aztán semmi. Itt már eléggé nevettem, főleg, mert tudtam, hogy egy belsős gyakornokot vettek fel az állásba. Én is így tettem volna, nincs is ezzel baj. De ez gyengébb duma, mintha akkor és ott elmondta volna, hogy valójában nem lennék alkalmas a munkára! ;)))

 

Szakkönyvtárak.

Élőlénytaniak, szám szerint 5. Az egyik állatos esetében már úgy tűnt, gól lesz, de aztán egy arra szálló sirály tarkóján megpattant a labda… másfél órát voltam interjún, nagyon kedvesek voltak, mindent megmutattak, sőt, nézzek körül egyedül! (meg is büntettek parkolásért ez alatt…) de végül nem én kellettem nekik. (mint utóbb megtudtam, belsőst KELLETT felvenniük. ;(

HR híján amúgy több helyen az interjú hamar átment munkaismertetésbe. Ami persze nem baj, csak én beszéltem keveset. Magamról. Akkor meg minek? ;)

Egy klinikán vizsgázni voltam bent. Négyen egy titkárságon, sorban mentünk be. Csak tételt nem húztunk. Jó lettem volna, el is mondták. Majd értesítjük. És azóta se. Megint más csatornából tudom, hogy ez egyik velem vizsgázó hölgy lett a befutó. De egy sor se jött. Nem megbántva senkit, de akit behívunk szóbelire, és meg is ígérjük, hogy visszaszólunk, oda igazán nem nagy kunszt egy emailt dobni, nem?

 

Egyetemek, főiskolák.

Három volt. Be se hívtak sehova, de tőlük legalább jött email. Az egyikre postán kellett elküldeni mindent. És egy kedves levél kíséretében az egészet vissza is küldték! Ez több, mint figyelmesség, köszönet érte! Jól esett.

Apropó, papír alapon: kisvárosi könyvtár – pályázat kizárólag 3 nyomtatott példányban, postán. Hahahaha! Ma? Egy sima beosztotti állásra? Nincs arrafelé internet? Information society van, vagymi?!

 

Egyéb szakkönyvtárak.

Szám szerint három, főleg társadalom-tudományok. Kettő volt az a hely, ahol úgy véltem, jelentősége lehet a második diplomámnak. Nem volt. Valószínűleg volt már jelölt a helyekre, de ezt a „másutas” informátoraimnak igazán elmondhatták volna… Ezt nem is fogom megérteni sose. Ha meg is van az ember, és ki is kell írni hivatalosan, mégis miért nem lehet fű alatt jelezni ezt a „bekötésekkel” rendelkezőknek? Aki olyan eltökélt, úgyis beadja, próba-szerencse alapon! A többi viszont (amúgy sincs sok ilyen ) megy tovább mást keresni!

 

Közkönyvtárak.

Jó, ehhez nem értek, sosem csináltam. Magunk között persze, szak- és közkönyvtár, mi a különbség? Az állományt meg kell ismerni, az olvasó meg csak olvasó, nincs jelentősége, milyen a Könyvtár. Persze a szakma ezt sosem ismerné el, mert kell a hierarchia meg a szintezés, de amúgy, mi a különbség? Komolyabb a munka? Eltökéltebbek, felkészültebbek a munkatársak? Akkor már régen rossz, ha a közkönyvtárakban bármi is alacsonyabb! Neeem. Csakhát jól hangzik, hogy Szakkönyvtár. Még az olvasók milyensége sem különbözteti meg őket. Amúgy kettő volt, egyhez be se hívtak, a másik viszont kacifántosabb lett!

Megyei könyvtár. Szegényre rájár a rúd, a megyei önkormányzat el akarta veszejteni, de a társadalom nem engedte. (A szakma sem, csak sokkal kisebb szava volt, mint illett volna.) És érdeklődtek, nem pályáznám-e meg? De, miért ne? Olyannyira jól sikerült, hogy végül senki más nem tette ezt meg rajtam kívül. (Azért ennyire nem nagy ott a baj!) De a Bizottság nem volt meggyőzve. Már másnap kaptam a hírt, hogy a megyei ellátórendszer terén fennálló hiányosságaim okán nem javasolt a Bizottság. Viszont a többi pályázó… Ja, ők nem léteztek. Április 1-én kellett volna felvenni a munkát. Ma 7-e van, megjött a levél, köszönik szépen, nem.

 

Felső szervek.

Még egy szóbeli, patinás hely, jó helyszín, készüljek 3 óra írásbelire, aztán megbeszéljük. Hehe. Mi ez, kihallgatás? De nem, az egyik legjobb felvételim volt, a feladat érdekes, célratörő, hasznos. Komolyan, tetszett! Majd másfél óra beszélgetés, erről és másról. Végül pótfeladat, másnapra. Volt egy kérdés, ahol elbizonytalanodtam, talán a válasz miatt nem is kerestek. De direkt politikai kérdésre (ha már fel merik tenni) megérdemlik a direkt választ. Lelkük rajta. De aztán azóta se semmi. Egy tétova telefonnal megpróbálkoztam: sajnos nem adhatnak ki információt. Ezmekkora! Komolyan nem? Egy pályázónak se, hogy üdv? Már miért nem? Péntek 13-án kaptam meg a megköszönő e-mailt. ;)

 

Volt persze még egy-két határterületes, innen-onnan köszönő, de elutasító válasszal. Ez van. Együtt lehet ezzel élni.

 

Aztán jött a hír, hogy lesz valami. Könyvtáros, előnyös, már-már azt mondanám, menő. Protezsálás, (szerencsésen a felvételin ennek visszaigazolása, így nem kellemetlen senkinek) beadás, telefonhívás. Öröm. Mert ez ilyen. A felvételi itt is a célirányos, produktív, de minden sallangot nélkülöző. Értesítjük. (ja, ezt ismerem) De tényleg, másnap hívás, és még nagyobb öröm. Munkakezdés hétfőn. (szerda volt) Oppá, ki kellene lépni a KÜM-ből. Meddig fog ez tartani!? Hát megmondom, bruttó 5 munkanap volt az egész, tisztán legfeljebb 2. Mert mindenki pikk-pakk aláírt mindent! Szóval, szeretettel Üdvözlök minden kedves olvasót az MTA Könyvtárából!

 

Ps: egy véletlen folytán beadtam a jelentkezésemet légiforgalmi irányító elővizsgára. Behívtak. A hónap második felében lesz. Még vacillálok… ;)