No. Hogy miért is voltunk mi Leuven-ben, s mi ez a rejtélyeskedés a drótszamarakról? Előről....

Mint az tudvalevő énekelek itt egy kórusban - Brussels Choral Society -, s szombaton ama nevezetes Lemmens Institut-ban volt egy koncertünk. Műsoron: Brahms-, Schubert-, Poulenc-, Sztravinszkij-, s általam eddig nem ismert bizonyos Lili Boulanger-művek voltak. Az hiszem utóbbi hölggyel ez az élmény nem volt túl meghatározó, azazhogymégis, csak fordítva.

Érdekes, hogy nem volt furcsa újra színpadra állni, persze az EFVK-ban azért rendesen hozzászoktam. Viszont vicces élmény jelentettek a körülöttem lévő apró - nekem - furcsaságok.

Mivel nyári koncert volt, így végülis eltekintettek a szigorú dress code-tól! Na ja, itt az is van kérem! Így fekete hosszú szoknya/nadrág + egyszínű, de színes hosszú ujjú felsőben díszelegtünk. De a fél női kar kis retiküllel az oldalán vonult fel a színpadra. Egyszerűen nem is értettem ezt, hogy minek is, miért is? Azóta is rejtély...

Viszont itt nem végigállni kell a koncertet, hanem szépen, egyenletesen lerakva székek, s azokon üldögéltünk, amikor épp nem rajtunk volt a sor. Amikor a karnagy intett, kórus egyszerre fel! Majd karnagy intett, le! Mindenesetre így kényelmesebb volt mind a férfikari részt, mind a zongora szonátákat végighallgatni. Az más kérdés, hogy a férfiaknak milyen lehetett a fejünk felett (el)énekelni. És a retikülök meg szendén pihentek a székek oldalán.

A másik rejtély megoldása a múlt hétfőben keresendő. Krisztusi korba léptem, ha lehet ezt nőknél használni. Mikor múlt héten megjöttem Pestről a hálóban egy új, kiskosárkás bicaj fogadott. Ő....

Azóta kipróbálásra is került... hmmm.....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.