Pride of Kent
2011.04.26. 23:23
Relatíve hirtelen elhatározástól vezérelve a húsvéti hétvégét Kent megyében (shire) töltöttük. Ennek több oka is volt, egyrészt, mert ráértünk, másrészt mert én szerettem volna az út túloldalát is kipróbálni (ami persze ott az innenső oldalnak minősül, szóval mindegy) és mert bíztunk abban, hogy jó idő lesz. Kijelenthetem, az elmúlt évek legjobb időjárásában volt részünk, az első perctől az utolsóig! (a másik két ok is rendben volt)
De kezdjük az elején.
Szombat.
A komphoz (Calais) kb. 2 óra az út, a belgák vagy mind elutaztak, vagy alszanak, de délelőtt 10 körül az autópályák teljesen üresek.
Így jelentős előnnyel érkeztünk a kikötőbe, ahol szintén nagyon-nagyon kevesen voltunk, ennek örömére sikerült egy korábbi kompot elcsípnünk. Szélcsend, a tenger tükörsima, napsütés másfél órán át. Közben átállítottuk az óráinkat, és nézegettük a túlparton felsejlő Fehér Sziklákat. Amik emlékeim szerint összemehettek, mert mintha régen sokkkal nagyobbak (értsd: hosszabbak) lettek volna. Persze Dover a délkeleti csücsök, ott elfordul már a partvonal észak felé.
fehér sziklák, ti láttatok mindent!A kikötő egy megdöbbentően nagy, lapos betonépítmény, nem az a kimondottan szép épület. De jó a marketingje, meg a környezete. Kihasználva az időelőnyt, rögtön tettünk is egy kitérőt, a Sziklákon ugyanis lehet egy jót sétálni. (ki van építve, no para, no falmászás) Bár meglepő, hogy a szikla peremére minden korlátozás nélkül ki lehet menni. Sehol egy korlát, ami elég furcsa, de hát a britek azon jogát, hogy kamionok alá sétáljanak, már a Magna Cartha-ban is rögzítették. Vagyis: Minden jogod megvan, hogy elmebeteg legyél, ha úgy tetszik.
Szóval, baloldali közlekedés. Meg lehet szokni, ha mások is vannak, akkor igazán nem kunszt. A gond akkor van, ha egyedül maradsz egy kereszteződésben. Akkor könnyen ráfordulsz a szembe oldalra, csak úgy megszokásból. Párszor azért sikerült.
Hornbeams, angol táj, angol gyapjúval.
Canterbury alatt egy kicsivel, Kingstonban, a Marley road-tól jobbra (nem vicc, tényleg így hívják mindkettőt) van egy farm, Hornbeams. Mindig beletenyerelünk a tuttiba. Megint egy csodálatos b&b, jó helyen, remek házigazdával. Két édes spani, 15 birka, kis tó a kertben, és fű-fű-fű. (nem, ez nem a jamaikai fű, ez az angol gyep (hemp?))
Hamar megbocsátottunk Ms Crawley-nak a „You continentals” kategorizálást.
Lecuccolás, és máris tovább, Canterburybe.
Will és Kate nagy kalandja
Merhogy (nem csoda) minden ezzel van tele. Még húsvétkor is. Készülnek. Ha a BBC-t nézed, az is elég komoly dózis, de élőben… Persze nem csoda. Egy királyi család, és végülis ő a trónörökös. (jobbára) A kedvenceink: terítő, (és ha leeszed?) hűtő (igen, az ajtón van felkasírozva 1m*2m-en a boldog pár) illetve royal sickbag. Nem mondom tovább.
Az esti istentiszteletre nem mentünk be a katedrálisba, azonban a StThomas templom előtt egy sor álldogált, és gyertyát gyújtogattak. Belestünk mi is, és a templomszolga nekünk is adott két szálat, úgyhogy résztevttünk a Vigílián. Utóbb rájöttünk, hogy kivételesen nem az anglikánok olyan nyitottak, hanem a katolikusok – a StThomas a város katolikus közösségének temploma.Wifi in the sky
Vissza a szállásra már sötétben értünk, így láthattuk a nagyon-nagyon nem fényszennyezett csillagos égboltot, ami nagyon-nagyon szépre sikeredett aznap este.
A szálláson nem volt wifi. Pontosabban a szállásadónak nem volt wifije. De a térben, az angol vidék közepén, úgy kb. a semmiben, ott viszont volt. Hitelkártyával fizethettél, és 5 fontért kaptál 24 órára netet. Étred. A SEMMI közepén, 30 birka mellett, a legközelebbi falu 5 mérföld, és van wifi. Tiszta nyugat!
Vasárnap
Angolreggeli
Kolbász, bacon, paradicsom, pirítós, tükörtojás, gomba, müzli, joghurt, tea, kávé, gyümölcslé. Asszem nem hagytam ki semmit. Viszont olyan laktató volt, hogy még 2-kor sem voltunk éhesek. A szállás másik két lakója egy nottingham-i pár volt, akik csak megaludtak, mert mentek tovább Franciaországba síelni. Áprilisban. De legalább ők sem számítanak sok hóra. De akkor minek? Amúgy nagyon rendesek, beszélgettünk, csak a szokásosan „TILOS” 3 témát emlegettük: vallás, politika… jó, pénzról nem volt szó. De meg lettünk dícsérve, hogy milyen műveltnek számítunk angol körökben, mert mi beszélünk franciául. A többi nyelvet fel se soroltuk nekik inkább…
Élénken érdeklődtek, milyen az élet a kommunizmus bukása után 20 évvel. Mondtuk, hogy nem sok minden változott.
Trust me, I am a ducktor!
Elbúcsúztunk Ms Crawley-tól, és visszatértünk Canterburybe. Egy gyors nézelődés, piteforma-vásárlás, a Canterbury érsek megtekintése. (A misét most kihagytuk, elég volt hogy megbizonyosodjuk, az érsek nem hasonlít a 12. századi (kitalált) elődjére, Ian McShane-re, sokkal inkább a Mikulásra.
Innen egy kis eltévelyedéssel (majdnem Londonnak indultunk neki) elfordultunk a part felé, és Whitstableben kikötöttünk, ahol is megtekintettük a brit tengerpartlátogató és oysterevő népeket. Gyönyörűek. Amúgy a kikötöváros kedves, a boltokban szebbnél szebb (és drágább) vintage ruhakínálat van. Idén ez lesz a divat. (Bár szerintem a tengerparton van egy állandó stílus/design, ami évről évre nem változik szinte semmit.)Aztán továbbmentünk a parton keletnek, majd befelé a szántókra, ahol is egy szélmalmot keresünk. Nem lett meg, ellenben találtunk másik kettőt. Keringtünk egy kicsit a Monkton-Sarre-Minster háromszögben, aztán szembe jött egy tájvédelmi körzet. Ahol 20000 kötet használt könyv volt eladó. Természetesen nem bírunk magunkkal.
Ki a partra újra, 
Ramsgate, ami minden bizonnyal dél-anglia legkeletibb és legrondább kikötője, úgy ahogy van. (Az a meglátásom, hogy ha az emnber eleget utazik, akkor egy idő után már nem szeret/imád/teccik minden város-falu-hely ahol megfordul. De ez egyáltalán nem baj.) Ettünk „házi” sajtburgert, meg borsópürét, meg sültkrumplit. Utóbbival végül a sirályokat etettük, akiknek ízlett. Rég láttunk ennyire elhanyagolt (mégis tele lévő) homokos partot. Meg koszos kikötőt. Egy kikötő persze midig koszos, de akkor is. Szóval, nem szép.
Ramsgate, ami minden bizonnyal dél-anglia legkeletibb és legrondább kikötője, úgy ahogy van. (Az a meglátásom, hogy ha az emnber eleget utazik, akkor egy idő után már nem szeret/imád/teccik minden város-falu-hely ahol megfordul. De ez egyáltalán nem baj.) Ettünk „házi” sajtburgert, meg borsópürét, meg sültkrumplit. Utóbbival végül a sirályokat etettük, akiknek ízlett. Rég láttunk ennyire elhanyagolt (mégis tele lévő) homokos partot. Meg koszos kikötőt. Egy kikötő persze midig koszos, de akkor is. Szóval, nem szép.Ellenben Deal!
Narancssárga apró kavicsos dűne, bár a Deal Castle valójában csak egy erődítmény, de remekül karban van tartva. 5-7 halászhajó a parton, itt ugyan csak néhányan voltak a víz mellett/vízben, de ez igazán szép üdülő. De már fújt a szél.Dover felé még egyszer láttuk a birkákat, (Come and see the lambs! 10:30-16:30) a Dover Castle-t (ami tényleg az) meg a sziklákat. Aztán fel a hajóra, farewell a baloldali közlekedésnek, és vissza kontinensre. Calais-tól Brüsszelig pedig ismétcsak nem történt semmi. Szerencsére.
és persze: http://sheepyfilm.extra.hu/picblog/kent/index.htm
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://cogitointerruptus.blog.hu/api/trackback/id/tr942858075
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.