Elnézést a polémiáért, ez az írásmű közel sem lesz olyan hatású, mint az címben megidézett elődje. Két aprópója van e témának, a másodikról majd később.

Belgiumban sok a kerékpár. Ezt eddig is tudtuk, itt a fővárosban bizonyos fajta előjogokat is mintha élveznének, még a gyalogosokkal szemben is... A kerékpárról elsősorban mindenkinek Hollandia jut eszébe, méltán. Aki jár már Amszterdamban, az tudja, hogy az már nem is kerékpáros kultúra. Az már valami egészen más. Ezt átvették a belgák is, de úgy látom, azért finomítva. De amúgy főleg a flamand részen, a kerékpározásnak nagy hagyománya van. És itt jön a legújabb élményünk.

Leuven. Kisváros egyetemmel a Brüsszeltől keletre eső flamad-wallon határvonal észeki oldalán. A teljes belső városmag (óváros+csatolt részek) kb. 5-7 perc alatt körbeautózható, kerékpárral sem lenne egy óra az egész. Sok-sok fiatal, az egész város pezseg. (két estét voltunk ott, pénteken és szombaton, ráadásul meccsidőben, az okokról majd később)

Szóval kerékpároznak. Mindenki. Aki gyalagol, az valójában téved. Kicsi és nagy mind kerékpáron. És itt jön a lényeg. Mit teszel, ha megérkeztél a kocsmához/sörözőhöz/pubhoz, ahol este a társasággal nézitek majd a meccset? Leállítod a kerékpárt a tárolóban, lelakatolod, és hajrá? (az hogy alkoholos befolyásotsággban ülsz majd kerékpárra, úgy tűnik, nem sokakat érdekel) Szóval nem. Lelakatolnak minden kerékpárt, de mondjuk a hátsó kereket a vázhoz, és kész. Letámasztják, oszt' jónapot. Semmin falhozláncolás, vagy hasonló. Jelemzően U-lakkattal fixálják a kereket és ennyi. Persze, hogy nézne ki, ha valami enyveskezű a kerékpárt a vállán vinné, és nem ülne rajta? Feltűnő lenne, értem én. De mégis, a legtermésztesesbb módon hagyják ott bárhol a gépeket.

Aztán közelebb mentem. Kétféle kerékpár létezik Leuvenben. Van a Stadt Leuven-logoval ellátott bérelt, meg az 1000 éves, nálunk "parasztbicikli"-nek becézett Amsterdamer, a jellegzetes "könnyű leszállni róla mert nincs felső keresztrúd" típus. Az 1000 évet komolyan mondom. Nyikorog, rozsdás, itt-ott széteső romok ezek, amelyeket ugyan egy délelőtt alatt rendbe lehetne hozni, de minek is? Lehetne venni újat (kb. minden 20. modern, új típusú), de azt is mindek, amíg ez megy, nem kell másik. És azt is láttam, hogy végzik ezek a darabok.

Lemmensinstitut, egy fákkal és nyulakkal körülvett intézeti iskola-szerű épületegyüttes, a körgyűrű külső oldalán, közvetlenül a leuveni klinika mellett. Nagy park, parkoló, és bokrok. És az egyik bokorba bedöntve egy régi-régi amsterdamer. Nem igazán jó állapotban, a tengelyek alig forognak, rozsdás az egész. Csak úgy bedöntve a parkoló melletti bokorba. Nézem, ki hagyhatta ott. Hátha csak eldőlt, aki jött vele, majd elviszi. De látnom kellett, hogy ezzel már talán évek óra nem jártak, bár itt sokat esik, de a rozsdaréteg arról árulkodott, hogy ezt már vagy egy féléve biztosan nem használták. Na, szép! Aztán azt is megláttam, miért. A szépen ívelt dupla alsó rudak egyike meg volt törve. Ígyaztán otthagyták az intézet parkolója szélén, a bokorban, ki tudja, mennyi ideje. Még nem tudom, melyik este megyünk vissza érte...

A két másik témáról, hogy miért voltunk Leuvenben, meg mi közünk van a drótszmarakhoz, a következő bejegyzésben Ági mesél majd!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.