3x24 – Jack Bauer visszatér…. – miksz hát nyomában
2009.10.18. 20:29
Jóestét!
nem, nem tűntünk el, semmi bajunk, minden rendben, a ház áll, autó megvan, Brüsszelt sem söpörték el a Végítélet kénköves hullámai. Mégcsak nem is esett az elmúlt 3 napban, legalábbis nem ott és akkor, amikor mi szabadtéren voltunk!
Lássuk, szépen sorban! Péntek: BMB!
Vagyis Brüsszeli Magyar Bowling. El kell mondanom, remek szervezés, klassz terem (3 emelet, 25 pálya!) és sok-sok ismerős-ismeretlen egy helyen. Tippem szerint lehet itt vagy 6-8000 magyar. Brüsszelben. Ez már önmagában akkora létszám, hogy nem lehet összetartani... Ha úgy számolom, hogy minden pályán csak öten voltak (nem, többen) akkor is ott volt 120 ember! (inkább több) és mindenféle munkakörből, intézménytől, cégtől, stb-ből. Szép színes gárda, mint általában a magyarság. ;)
Ági rögtön találkozott ismerőssel, én csak kapkodtam a fejem. Jó, azért nekem is jutott ilyen jó élmény, egy csinos szőke volt kolléganő személyében! ;) Ugyan nem nyertünk semmit, de tényleg nem is azért mentünk, én amúgy is úgy játszottam, mintha nem Jeff Bridges lenne a példaképem a Nagy Lebowski-ból, hanem legalább is a Nihilisták... (neki csak kardjuk van, meg bőrszerkójuk. mindkettő eléggé útban lenne)
Ági viszont brillírozott, mint rendesen. (Sajnos még a 300-as gyűrű .... még kicsit odébb van, de majd sokat figyelem John Turturro-t.... :-))

Közben esett, de utána szép időben még sétálgattunk egyet. Kipihentük a nagy izgalmakat! Aztán szunya, mert másnap jött a Level2, kirándulás Brugge-be! (Wics We Luv!)
Brugge. A tornyok városa. (ahonnan leesnek ír színészek) A csatornák városa. (a halpiacnál jobbra) A csoki városa. (jó a kávé, végre!!!) A fények városa. (addigra eljöttünk) Szóval ilyen.
Harmadik nap. (Jó, Ági is bevette, hogy csak ennyit írunk;)))))
Kis, német-alföldi (Kristóf-Róbert) hangulatú ékszerdoboz, ahogyan azt már sok helyen hallottuk. Klinkertéglás színes házacskák, három kedves emelettel – középkori emberre méretezve. Lovak patájának ütemes kopogása hangzik az évszázados macskaköveken a csatornák mellett, ahol nyírt gyepen rút kiskacskák (hattyúk) szárítgatják hófehér tollukat a meleg őszi napfényben… (nagy az Isten… tudjátok….)
Szóval itt csapja meg az ember fülét a főtér közelében (a városháza mellett) a klezmermuzsika. Érted, klezmer. Itt. Az Ardenneken túl, 20 km-re az északi tengertől, a Hansa-útvonal elején, klezmer. És kik játszák? Rokonszenves román (?) romák! ŐŐŐ.... izé.... első nekifutásra kicsit... sokkoló! Másodikra... furcsa! Harmadikra rájössz... hogy van egyfajta hangulata... sokkolóan furcsa!

Szerintem Brugge-ben a legmagasabb az egy főre jutó csokiboltok aránya! És azok a csokik... hát a végén már a látványuktól is rosszul lettem. Végül olyanba merészkedtünk be Andrissal, aminek nem hentesbolt vagy krimó hangulata volt! Letisztult formák, isteni olasz kávé (VÉGRE, jó kávé először Belgiumban!) és csoki, csoki, csoki! Andrisnak a narancs csokiban, nekem az alma csokiba mártogatva lett a kedvencünk. De nem reprezentatív a felmérés!
Utána egyenesen egy cukorka-boltba mentünk... Mondjuk arra másodjára se jöttünk rá, hogy miért szórják a zacskókból ki egy pultra a sok, különböző színű cukorkát, amit utána egy lapáttal vödrökbe rakják azokat. Biztos valamilyen brüzsi rituálé, így Halloween-kor. (Boszorkány-égetés itt se volt a városház téren... :-( Idén! De ocsmány, rózsaszín boá-ba öltözött, lyánybúcsú-ra menő lánykákat láttunk... Lehet, hogy ők kerültek volna a mágiára?!)
Felmentünk a Belfort-ba is. Óratorony, meg magas. 366 lépcső, tiszta Stairway to Heaven... Brendan Gleeson-nak biztosan. A belépő (fellépő?) 8 EUR, de volt aprónk. Az óraszerkezet d'zsenális. Egy nagy zenedoboz, harangokkal, 60m magasan. Lehet vagy 30 tonna... Két építészeti csúcs is van benne, a félúton irányt váltó csigalépcső (felfelé menet egy pillanatra a csigák a fülemben is megzavarodtak,úgyhogy egy pillanatig szédületes élmény volt...), és az "első emeleten" (igen, itt már esett, de minekünk nem kellett csíkos ernyő) lévő kapu, ami egy szép nagy kétszárnyú ajtó, de ha a lécek között kinéztél, kívül nem volt perem vagy valami, csak a függőleges fal lefelé... (biztosítás nélkül… még nekünk is magas!)
Ja! És egy kis csemege a LOTR rajongóknak: We found Baggin(g)s, aki takeaway! ;)))
És végül a vasárnap. Könnyed piac-, város-, és parknézést terveztünk, ez be is jött.
Gare du Midi. Elszámolás Kis-Kongóban. Ha Brüssel egy olvasztótégely, akkor erre mit mondjunk! Valahogy így: bolgárnak látszó arab árusok spanyol „kamionról leesett” olasz fügét árulnak izraeli gránátalma társaságában francia akcentussal magyaroknak (is). Tömören, de ez 1200m2-en!
És persze olyan gyümölcsök, zöldségek, áruk tömkelege, amiről azt se tudtuk, hogyan eszik vagy isszák! Gyaníthatóan a legtöbbnek civilizált nyelven neve sincs. De a goffri jó volt! (Ja, és újabb szobanövénykével bővült a meglevő egy darabos készlet…)
Az Atomium… nem igazán tetszett, de lehet, hogy fentről jobb! Meglássuk majd, tegnap elég volt már a lépcsőkből! Utána csendes vasárnap délutánba fordult az egész: kellemes ebéd, kényelmes séta a közeli parkban Woluwe-ben, újabb átlag belga kávé, fagyi és végül egy kis (el)keveredés a közelben. Nem teljesen értjük – még térképpel sem, hogy egy kis sétával hogyan kerütünk három metrómegállónyira a lakástól. Egy újabb belga rejtély… majd Tintin kinyomozza…
A bejegyzés trackback címe:
https://cogitointerruptus.blog.hu/api/trackback/id/tr121458731
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
timi molnar 2009.10.19. 14:40:50
jajajjj, Brugge! de jó nektek! :-)
bár nem nagyon eszem csokit, de a csokiboltos leírással meghoztátok a kedvemet hozzá!
bár nem nagyon eszem csokit, de a csokiboltos leírással meghoztátok a kedvemet hozzá!