Miután a fizetésnélküli szabadságból nem lehet megélni (legalább is nem túl jól) így ésszerűnek tűnt egy idő után álláskeresésre adni a fejem.
Mivel még sosem csináltam hasonlót, és szerencsésen nem volt ilyesmiben részem, így valójában az ezzel kapcsolatos előítéletek, félelmek nem munkáltak bennem, inkább egy amolyan, várakozásokkal teli érdekes kalandnak látszott az egész. (Előre bocsátom, így utólag is!)
A helyzet tiszta volt, meglévő végzettségeim nem a munkaerőpiac top szakmái, nincs rá akkora érdeklődés, bár ezt nem is vártam, sőt bizonyos szempontból még nagyobb is volt a szórás, mint hittem volna.
Az hamar kiderült számomra, hogy olyan helyekre, ahol nem kimondottan könyvtárost keresnek esélyem sincs, az ilyen helyekről legfeljebb egy-egy válasz-email ha jött, de inkább az se. Ha nem írunk, ne válaszoljon. Alapvetően megértem őket, mert én sem azzal küldtem be ezeket, hogy majd most jól felismerik, hogy rám van szükségük. Volt persze egy-két olyan hely, ahova szívesen mentem volna, de hát… legyünk realisták. Miért venne fel egy exkülügyes könyvtárost a brit nagykövetség programszervező-asszisztensnek? Ez csak elsőre tűnik logikusnak. Meghát egy megszervezett konferenciával, valljuk be, nem vagyok a téma mestere. Szóval hamar kiderült, hogy ez nem fog menni.
Az első kalandom valójában már a nyáron megvolt, a HR-szaktudás mindezidáig csúcsa jött velem szembe, És eléggé ki is akasztott. Multicég, könyvtáros állás, minden megvolt hozzá. Kretén teszt, de jól sikerült. Szóbeli interjú! Leendő főnök, HR-es és egy munkatárs. Kezdés: szept. 1., ha felvesszük. De nem vettek. Augusztus 31-én felhívtam a HR-est, tekintettel, hogy egy sor nem sok,annyit sem írt az interjú óta. Kérte, hogy visszahívhasson. Aztán semmi. Itt már eléggé nevettem, főleg, mert tudtam, hogy egy belsős gyakornokot vettek fel az állásba. Én is így tettem volna, nincs is ezzel baj. De ez gyengébb duma, mintha akkor és ott elmondta volna, hogy valójában nem lennék alkalmas a munkára! ;)))
Szakkönyvtárak.
Élőlénytaniak, szám szerint 5. Az egyik állatos esetében már úgy tűnt, gól lesz, de aztán egy arra szálló sirály tarkóján megpattant a labda… másfél órát voltam interjún, nagyon kedvesek voltak, mindent megmutattak, sőt, nézzek körül egyedül! (meg is büntettek parkolásért ez alatt…) de végül nem én kellettem nekik. (mint utóbb megtudtam, belsőst KELLETT felvenniük. ;(
HR híján amúgy több helyen az interjú hamar átment munkaismertetésbe. Ami persze nem baj, csak én beszéltem keveset. Magamról. Akkor meg minek? ;)
Egy klinikán vizsgázni voltam bent. Négyen egy titkárságon, sorban mentünk be. Csak tételt nem húztunk. Jó lettem volna, el is mondták. Majd értesítjük. És azóta se. Megint más csatornából tudom, hogy ez egyik velem vizsgázó hölgy lett a befutó. De egy sor se jött. Nem megbántva senkit, de akit behívunk szóbelire, és meg is ígérjük, hogy visszaszólunk, oda igazán nem nagy kunszt egy emailt dobni, nem?
Egyetemek, főiskolák.
Három volt. Be se hívtak sehova, de tőlük legalább jött email. Az egyikre postán kellett elküldeni mindent. És egy kedves levél kíséretében az egészet vissza is küldték! Ez több, mint figyelmesség, köszönet érte! Jól esett.
Apropó, papír alapon: kisvárosi könyvtár – pályázat kizárólag 3 nyomtatott példányban, postán. Hahahaha! Ma? Egy sima beosztotti állásra? Nincs arrafelé internet? Information society van, vagymi?!
Egyéb szakkönyvtárak.
Szám szerint három, főleg társadalom-tudományok. Kettő volt az a hely, ahol úgy véltem, jelentősége lehet a második diplomámnak. Nem volt. Valószínűleg volt már jelölt a helyekre, de ezt a „másutas” informátoraimnak igazán elmondhatták volna… Ezt nem is fogom megérteni sose. Ha meg is van az ember, és ki is kell írni hivatalosan, mégis miért nem lehet fű alatt jelezni ezt a „bekötésekkel” rendelkezőknek? Aki olyan eltökélt, úgyis beadja, próba-szerencse alapon! A többi viszont (amúgy sincs sok ilyen ) megy tovább mást keresni!
Közkönyvtárak.
Jó, ehhez nem értek, sosem csináltam. Magunk között persze, szak- és közkönyvtár, mi a különbség? Az állományt meg kell ismerni, az olvasó meg csak olvasó, nincs jelentősége, milyen a Könyvtár. Persze a szakma ezt sosem ismerné el, mert kell a hierarchia meg a szintezés, de amúgy, mi a különbség? Komolyabb a munka? Eltökéltebbek, felkészültebbek a munkatársak? Akkor már régen rossz, ha a közkönyvtárakban bármi is alacsonyabb! Neeem. Csakhát jól hangzik, hogy Szakkönyvtár. Még az olvasók milyensége sem különbözteti meg őket. Amúgy kettő volt, egyhez be se hívtak, a másik viszont kacifántosabb lett!
Megyei könyvtár. Szegényre rájár a rúd, a megyei önkormányzat el akarta veszejteni, de a társadalom nem engedte. (A szakma sem, csak sokkal kisebb szava volt, mint illett volna.) És érdeklődtek, nem pályáznám-e meg? De, miért ne? Olyannyira jól sikerült, hogy végül senki más nem tette ezt meg rajtam kívül. (Azért ennyire nem nagy ott a baj!) De a Bizottság nem volt meggyőzve. Már másnap kaptam a hírt, hogy a megyei ellátórendszer terén fennálló hiányosságaim okán nem javasolt a Bizottság. Viszont a többi pályázó… Ja, ők nem léteztek. Április 1-én kellett volna felvenni a munkát. Ma 7-e van, megjött a levél, köszönik szépen, nem.
Felső szervek.
Még egy szóbeli, patinás hely, jó helyszín, készüljek 3 óra írásbelire, aztán megbeszéljük. Hehe. Mi ez, kihallgatás? De nem, az egyik legjobb felvételim volt, a feladat érdekes, célratörő, hasznos. Komolyan, tetszett! Majd másfél óra beszélgetés, erről és másról. Végül pótfeladat, másnapra. Volt egy kérdés, ahol elbizonytalanodtam, talán a válasz miatt nem is kerestek. De direkt politikai kérdésre (ha már fel merik tenni) megérdemlik a direkt választ. Lelkük rajta. De aztán azóta se semmi. Egy tétova telefonnal megpróbálkoztam: sajnos nem adhatnak ki információt. Ezmekkora! Komolyan nem? Egy pályázónak se, hogy üdv? Már miért nem? Péntek 13-án kaptam meg a megköszönő e-mailt. ;)
Volt persze még egy-két határterületes, innen-onnan köszönő, de elutasító válasszal. Ez van. Együtt lehet ezzel élni.
Aztán jött a hír, hogy lesz valami. Könyvtáros, előnyös, már-már azt mondanám, menő. Protezsálás, (szerencsésen a felvételin ennek visszaigazolása, így nem kellemetlen senkinek) beadás, telefonhívás. Öröm. Mert ez ilyen. A felvételi itt is a célirányos, produktív, de minden sallangot nélkülöző. Értesítjük. (ja, ezt ismerem) De tényleg, másnap hívás, és még nagyobb öröm. Munkakezdés hétfőn. (szerda volt) Oppá, ki kellene lépni a KÜM-ből. Meddig fog ez tartani!? Hát megmondom, bruttó 5 munkanap volt az egész, tisztán legfeljebb 2. Mert mindenki pikk-pakk aláírt mindent! Szóval, szeretettel Üdvözlök minden kedves olvasót az MTA Könyvtárából!
Ps: egy véletlen folytán beadtam a jelentkezésemet légiforgalmi irányító elővizsgára. Behívtak. A hónap második felében lesz. Még vacillálok… ;)
https://www.youtube.com/watch?v=S4rB9pLuLvM (hadd szóljon közben!)
Jóestèt!
Tudom, egy kicsit le vagyunk maradva, tavasz óta nem jutottunk el ide... kaptam is érte rendesen. Éshát teljes joggal. Az elnökség („ma már csak emlék, mikor még nem voltál…”) végére elfogyott az erőnk, csak egy-egy sorra jutotta az aktuális kirándulásról. Aztán hazacuccolás Áginak, még két hét nekem kint, és én is jöttem haza. Mivel augusztus a reasszimiláció jegyében telt, és viszonylag keveset utaztunk, nézelődtünk, satöbbi, így nem is volt miről írni. Majd most ki is kell találni, mi legyen a bloggal... Ági egyik kórustársnője meg is jegyezte milyen érdekes, hogy egy ilyen felületen keresztül egészen jól meg lehet ismeri jobbára idegeneket is. Persze azert könnyebb, hogy előzőleg már többször talákoztunk! ;)
De meg utoljára, itt egy fontos feladat áll előttünk, még amíg hivatalosan is brüsszeli blog vagyunk. Egy komolyabb összefoglaló megírása vár még ránk, különös tekintettel azokra a barátainkra, akik a közeljövőben a jelzett városba utaznak. Merthát vannak ilyen boldog fiatalok, akiknek talán segíthet egy kis összefoglaló a város olyan nevezetességeiről, amik talán nincsenek benne az útikönyvekben. Persze, ha mar ott van az ember, látni kell azokat is, ezekről is lesz szó.
Amiről viszont nincs szó (legalabbis nem feltétlenül) egy útikonyvben: éttermek, kávézók, eldugott kis sarkok, amiket látni érdemes, vagy csak jó tudni, hogy vannak, ha kellenek... De haladjunk szépen sorban.
A Szent Mihály templomtól a palotáig egy kellemes kis séta körbemenni, a Gare Centralnál leszállva ez nagyjából 3 óra séta lehet. A templomtól nem messze található a képregénymúzeum (Centre Belge de la Bande Dessinée www.comicscenter.net) ahova ugyan két év alatt nem sikerült eljutnunk kiállításra, de az epület nagyon szép, és az aljában működik egy nagy képregénybolt, ami talán nem a legnagyobb a városban, de mindenképpen speciális a gyűjteménye! Kaffka, Nietzsche művei, meg Walesa es Jaruzelsky tevékenysége képregényben. De komolyan. Említést érdemel még a múzeum melletti egykor beépített telek, ma szürreális romhalmaz. A Gare Centrale előtti teret végre elkészítették, aminek nyilván a Hotel Mercure örült a legjobban... Ettől még a metró és a pályaudvar közötti alagút a Nyugati tér alatti aluljáró legrosszabb korszakát idézi. De maga a pályaudvar a földalatti vágányokkal egy pillantást megér!
Az Óvárostéren a látnivalókon kívül talán a legfontosabb a Dandoy cukrászda. (Kekszelde? Pékség? Kávézó? Goffrievőhely!) A pisilőkisfiú felé vezető utcán rögtön az első sarkon van. Itt a fonotthajú fekete sráctól kell (bármilyen nyelven) liege-i goffrit kérni, ízlés szerint csokival, fagyival vagy gyümölcsöntettel. Errefelé a gyümölcsönteten valódi gyümölcsszószt értenek.
Pisilő kisfiú szobor van Pesten is, a Pannónia-Katona J. utca sarkán. Ezért nem kell odautazni.
Amúgy ausztrál fagyizó vagy Häagen Dazs (http://www.haagen-dazs.be). Aki éhes, ehet a Tőzsde (Beurse) mellett sültkrumplit, fél baguette-ben. Nem vicc, ez annyira komoly, mint amennyire morbid. Kíjjebb, az Anspasch-on van 2 hatalmas képregénybolt, illetve egy játékbolt, franciául tudó (és nemtudó) rokongyerekeknek kiváló. A DeBrouckère-en az UGC mozi-hálózat egyik pontja (http://ugcdebrouckere.cinenews.be). Kívülről nem is látni, hogy a felújított régi-régi homlokzat belülről egy nagy egybenyitott tér - mozitermek egész sora, szám szerint 14. Hetekig tartott, mire rájöttunk, milyen ügyesen van megcsinálva az épület. Hölgyeknek érdekes lehet egy kis szecessziós kirakat a rue des Teinturiers-n, egy tüneményes eladóánnyal, a NoaNoa. Útban ide elhaladtunk az Ancienne Belgique (http://www.abconcerts.be/nl) mellett, ami egy koncertterem. Szinte minden este sorállás van, érdemes a neten ránézni a programra! Tovább haladva a sétálóutcán elérünk a mannekenpishez, és onnan felfelé a dombon előbb-utóbb a Sablon terekre. Útközben csokizók: Neuhaus, Godiva, (Axelle Red l’aime.) de csak egy-egy falatot! Itt ha szerencsénk van, akkor brocante, vagyis kirakodóvásár van. Ha nem szeretjük, akkor is, itt ennek (francia felségterület) nagy hagyománya van. Kedvencem, az árus(ok) akik sörkelyheket árulnak. Kirakva egy szőnyegre úgy 100-150 db. Az elég vicces.
A Sablontól jobbra van az Igazságügyi Palota, ahova érdemes a lifttel felmenni, (tértől jobbra, nem a villamosos utcán). Semmi extra, de ha nem jut el az ember Lisszabonba, akkor legalább elmondhatja, hogy használt köztéri liftet.
Villamossal aztán vissza a Patriarsie Prudi-n, hangszermúzeum a jobb oldalon (Old England, baromi jó! http://www.mim.be/en) kiralyi palota, (tiszta OSzK, csak hegy nélkül), park, és máris körbeértünk a történelmi városmagban. Itt kell megemlíteni még, hogy a MIM mellett található a BOZAR, ami a belga nyelvművelés kvintesszenciája - Beaux Arts. Amolyan MÜPA, ahol John Malcovich, és Mariza mellett Ági is fellépett egyszer a Brussels Choral Society-vel! Én mindet láttam! ;) De ha már itt vagyunk, időzzünk még egy kicsit a belvárosban! Brüsszel nem bővelkedik bevásárlóközpontokban, viszont amúgy is drága város. Itt a helyi Váci utcán (Rue Neuve) van az egyik nevezett, a City2 (http://www.city2.be/). Tekintettel, hogy meglehetősen sok külföldi él itt, akik egy része (megkockaztatnám, hogy nagyobb része, de erre nincs hiteles adatom), szóval sokan a külföldiek közül nem bírják a francia nyelvet olyan magas fokon. Nos, sorstársaink nincsenek elkényeztetve angol könyvesboltok terén. (Amúgy a város nagy reszén megértik az angolt.) Az egyik üdítő kivétel a Waterstone's, ami az Adolph Max-on található, nem messze a Rogier-től. Ne rettentsen vissza senkit a környek, ez valóban a kukkoldák utcája. Az “ancienne” sexshopok egymást érik itt, nem is értem, hogy a decens angol könyvesbolt hogy került ide... Amúgy a fertő sokkal inkább kíjjebb, a Gare du Nord mellett találhato, de ezt csak erős idegekkel ajánlom, de semmi esetre sem kerékpárral. Vitrinben árulják a - sokszor nem éppen - friss húst... és e két hely között a metróállomás, a Rogier, ami hiteles forrásunk szerint már 7-8 éve is pont így nézett ki. Úgy. Ha már könyvesbolt, feltétlenül kell szólni a Filigranesről (http://www.filigranes.be/fr), ami kicsit feljebb, a Rue des Arts-on van, az Arts-Loi és a Trone között. (az Arts-Loi (Kunst-Wet) olyan név, mint a BAH-csomópont: az Arts és a Loi kereszteződése ez). A könyvesbolt pincéjében utóbb nyílt egy külön angol szekció is, Miles vezeti. De itt órákig lehet bolyongani a francia kötetek között is, jól elvan az ember. Főleg, ha eszik egy szelet citromtortát a kávézóban, ami kimondottan bűnbeesés. Lent a Tőzsdén túl ott van még a St Gery tér és csarnok, körben pedig sok-sok kocsma. Ez lesz lassan Brüsszel feltörekvő fiatalnegyede.
Aki vásarolni akar, annak ott van még a Woluwe Shopping, a Roodebeek metróállomásnál, valamint a Lujzától - oh, bocsánat - szóval a Place Louise-tól a Trone felé jónéhány ruházati bolt. (Ne mondják, hogy nem gondolok a hölgyekre...) Itt jegyzem meg, hogy a Halleport felé tartó út mentén a parkolóban szinte bármikor, de főleg szombatonként tucatjával lehet lengyel vendégmunkásokat fogni. Az igazi flash viszont az volt, mikor egy szombat du. az egyik furgonban nem üldögélő lengyeleket, hanem szögre akasztott szalonnát és kolbászt láttuk meg, nem keveset. Mobil húsbolt. Ezzel egyenértékű, mikor a szokásos heti piacon a Midi (Gare du Midi) - milyen fura, hogy a “midi” mind delet, mind delet mint egtájat is jelent, pont mint magyarul... - egy árus állt az ananászhalom tetején, és ordibált.
Úgyamúgy a Midiről indulnak a nagysebességű expresszvonatok - TGV, Eurostar, Thalys. Vicces, hogy amíg ezek a várók, meg maga az állomás olyan, mint egy reptér, addig a környezete meg olyan, mint egy szabvány vasútállomás, bárhol.
EU-s negyed. Itt már rátérek az étkezőkre, mert amúgy itt csak irodák vannak, semmi látnivaló. Ja! És a Luxembourg - pályaudvaron bent van egy kerékpárszervíz, csak ajánlani tudom! Olcsó, fiatalos, nekünk két bringánkat is itt javították. Nem feltétlenül tudnak angolul, de ha az ember előre megnézi a szótárban, hogy mit akar megjavíttatni, akkor már könnyű a dolog!
Szóval, ebédhelyek. A Luxembourgon van egy olasz étterem a Trone felé, rögtön a sarok utan. Egy másik vevő egyszer a fehér ingem miatt azt hitte, én is pincér vagyok, akkor barátkoztunk össze. Itt az olasz éttermet tényleg olaszok vezetik, akik hálásan néznek, ha mondjuk olaszul köszönsz. ;) A sarokétterem is kellemes, bár kicsit drágább hely. Ami igazán jó, az a bagelező a pályaudvar bejáratával szemben, a Karsmakers. Ha úgy vesszük igen, ~cashmakers, bár kártyát is elfogadnak. Ez egy ú.n. “must have”, ha éhes vagy, “instant get”. A Trone fele esik egy gyümölcscentrifugás, ahol szép nagy adag gyümölcsleveket lehet kapni. Ebből persze több is van a városban.
Klasszikus belga-francia szendvicsebédet az Arcade-ban lehet szerezni, a Rue de Treves-en egy pincehelyiségben. Ciabattába is teszik, nem csak baguette-be, és össze is sütik!
Ha a Schuman felé indulunk el, akkor ott már van Exki (http://www.exki.be/default/fr-be.aspx), ahol néha Bokros Lajos, és hogy pc legyek, Navracsics Tibor is megfordul. A Schumannál van egy Pulp is, ahol egy african-european srác az egyik eladó, akinek magyarul illik köszönni. Megérti, és válaszolni fog! Tanácsi belépővel rendelkezők, figyelem! Bár a legjobb kantin-kaja állítólag a Parlamentben van, a Lex étterme véleményünk szerint mindent visz! (Bár a naphaltól tartózkodjatok, bármilyen formában is készítik el!)
Reggelik. Reggelizni az Exkiben is lehet, de van két kimondottan reggeliző és pékséghálózat, a Paul és a Le Pain Quotidien (http://www.lepainquotidien.be). Utóbbi egy élmény, a közös asztallal, meg a porcelán vágódeszka-tányérokkal. Előbbi jobbára pékséges és cukrászda, itt mindenkinek ajánlom a friss pain flammand emmentale-t, illetve a tarte au citrone megkóstolását. Paul több helyen is van, a legkézenfekvőbb talán a Schuman tér alatt, a Froissart-Belliard sarkán. PQ pedig a Merode felett, már ha ott lakik az ember a környéken. Felsétal a Rue Tongres-on, és a kis körforgalomnál jobbra ott van a sarkon. Kicsit feljebb található egy mosoda is. Egyes források szerint a város egyik gyenge pontja a kávé. A legtöbb étteremben, reggelizőben nem az igazi, az Exkiben még elmegy. Mi többször - hagyománnyá vált - kiugrottunk a reptérre, ott ugyanis van Starbucks. Tudom, hogy ez több, mint vicces, de a reptér közel van, a városban meg rossz a kávé. Azóta nyílt egy Starbucks a Gare Centrale-on is. Furcsa, de ebből a szempontból Brüsszel és Budapest nagyon-nagyon hasonló. Szerencsére nem a kávézók miatt, csak a Starbucks kapcsán.
STIB. Ha sokáig marad az ember (értsd, évekig) valószínűleg a havibérlet a megoldás. Ez itt fényképes plasztikkártya, és csak a “bootik”-okban lehet csináltatni. Kell fotót vinni, meg minden. Utána viszont STIB automatából szinte bárhol feltölthető rá akár „tömbjegy” is. De ha nem akar az ember ezzel sakkozni, akkor kb. napi 2 utazás esetén a 10 voyage ticket nagyjábol ugyanannyira jön ki egy hónapra. És minden kioskban kapható. Egy érvenyesítés 1 órára szól, de korlátlan átszállással. Csak ne felejtsd el revalidálni! A jegy nélkül utazás 100 EUR, rossz üzlet, ha lebuksz. Mindkettőnknek sikerült, 2 hét különbséggel. Nagy élmény.
Hazabeszélunk. Tekintettel, hogy a Merode-nál laktunk; itt Etterbeekben minden van, amire csak a mindennapi élethez szükség lehet! A Pl. St. Pierre-en vannak kisboltok - indiai tulaj, török tulaj, Delhaize -hálozat. Ez utóbbi kicsit drágább, de jó minőségű az áru. Van bulanzseri, szintén török, és persze Amor. A Szabó. Gyönyörűen dolgozik, és olcsó! A lejtőn (A Merodetól a térig) a jobb oldalon van egy-két gyros-os, balra egy isteni fagyizó (Capoue - http://www.capoue.com), a Rue des Francs sarkán görög étterem (sose voltunk) és az Unique Alternative, egy igazi söröző. Késdobáló. Bicskás. Úgy igazán, a csapos maga a tulajdonosnő. Mellete ott a Palais des Arts, egy csodálatos lakberendezési bolt. Csak sajnos elég drága, de néha ki lehet fogni leárazásokat. És van emelet is! A már említett Froissart-Belliard sarok amúgy egy aranybánya, van itt egy csodas kis papeterie is. Aki szereti a papírárut, annak feltétlenül el kell ide látogatnia. Amúgy a Froissart belefut a Jourdan-térbe, útköben a bal oldalon van egy cipész, a téren meg vasárnap piac, és egyfolytában a Maison Antoin. Ez egy kultikus sültkrumplizó, mindig hosszú a sor. Először azt hittük, csak lassúak, később kiderült, szinte minden adagot frissen sütnek. Amúgy nagy a harc a Jourdan és a Flagey tér sültkrumplija közöt (utóbbi már Ixelles) hogy melyik a jobb. Összevetéshez ajánlom a Merode-tól a 81-es villamost, egyenesen oda visz!
Nagyjából egy éve voltunk kint, mikor Ági egyik este azzal jött haza, hogy a nyelvtanfolyamos barátnőivel nem messze egy étteremben vacsoráztak, a Le Coach-ban (http://www.le-coach.be). Odaszoktunk. Hangulatos kis hely, egy sarokra a Montgomerytől a Bld St Michel-en. És hamar kiderült az is, hogy a Merode-nál a sarkon lévő Terrasse, ami az eurokraták egyik törzshelye, és szinte mindig tele van, valójában a Coach testvercége, hasonló étlappal, designe-nal és szintén barátságos kiszolgálással. A lányok aztán máshova is mentek vacsorázni, nevezetesen a Roodebeek-nél lévő Cook&Bookba. No mistake, könyvesbolt és étterem - elsősorban képregények, de van angol nyelvű album-terem, és útikönyv-szoba is. Egy árnyalattal drágább, de nagyon hangulatos, főleg a belső részeken, ugyan nyáron nagy területen kint is le lehet ülni. Ha valaki kijut Tervurenbe (a belvárostól kb. 12 km, itt van az Afrika Múzeum is), ott egy nagy parkban a tó partján is van egy kellemes árfekvésű hely, ami mindig nyitva van. Tapasztalataink szerint itt vagy gyerekmunkásokat alkalmaznak, vagy itt gyakorlatozik a vendéglátóipari középiskola... Ha már ennyit utazgattunk egy jó ebédért, akkor álljon itt végezetül a Brugmann téri Village du Pain. (Útközben érinthetjük a rue Cavell 216-ban a teaboltot, ahol több tucatnyi remek teafű között válogathatunk. A vaníliás rooibos-t nagyon ajánljuk!) Szóval, Brugmann tér. Itt néha nagyritkán még Bugatti Veyronokat is látni ebéd közben. A Village du Pain a tér jobb oldalán van, sok más egyéb étterem mellett. Én személy szerint ajánlom a mézes-bries-fenyőmagos tartine-t.
Aki teheti, az feltétlenül látogasson ki a városból, mert elérhető távolságban ott van Leuven, az egyetemi városka-ékszerdoboz, (mellette a Stella Artois sörgyár, látogatás vasárnaponként) Gent, ha már végre befejezték a belváros felásását, a számunkra végül sajnos kimaradt Villiers-i katedrális-rom, és ha már ott vagyunk, és épp június van, a waterloo-i emlékmű, pontosabban az emlékcsata. Maga az emlékmű amúgy nem túl izgalmas... Még délebbre pedig ott a Meuse völgye, ami csodálatos! (A korábbi bejegyzéseket végigpörgetve lehet találni egy-két gyöngyszemet, ami esetleg ebből az összefoglalóból kimaradt. Minden kedves arrajárónak jó szórakozást!
Á+A
Újra lakott mind a 4 lakás a házban! Megismertük az egyik új lakót! Egy rokonszenves (hogy legyek pc?) fekete srác. Bemutatkozott, és érdeklődött, hogy a fűtést hogy kell bekapcsolni? Szegényke. Mondtuk neki, hogy sehogy, megy az magától. Illetve nem megy, mert már elég meleg van kint. Ami persze nem igaz, egy kicsit mi is fázunk, bár így jobban alszunk.
A címben szereplő dalt pedig küldeném mindenkinek, aki szereti. https://www.youtube.com/watch?v=8PcKlI28wLE&feature=related
Üdv!
Tudjuk, már jönni kellett volna, meg írni, de egyszerűen nem jutottunk odáig. Beszéljenek a képek!
Viszont múlt hétvégén focizás közben kifordult a térdem, (nyugi, vissza is állt) szóval most kicsit még sántikálok. De ennek semmi köze a nem-blogoláshoz... ;)
Jóéjt!
http://sheepyfilm.extra.hu/picblog/bret_norm/index.htm
Relatíve hirtelen elhatározástól vezérelve a húsvéti hétvégét Kent megyében (shire) töltöttük. Ennek több oka is volt, egyrészt, mert ráértünk, másrészt mert én szerettem volna az út túloldalát is kipróbálni (ami persze ott az innenső oldalnak minősül, szóval mindegy) és mert bíztunk abban, hogy jó idő lesz. Kijelenthetem, az elmúlt évek legjobb időjárásában volt részünk, az első perctől az utolsóig! (a másik két ok is rendben volt)
De kezdjük az elején.
Szombat.
A komphoz (Calais) kb. 2 óra az út, a belgák vagy mind elutaztak, vagy alszanak, de délelőtt 10 körül az autópályák teljesen üresek.
Így jelentős előnnyel érkeztünk a kikötőbe, ahol szintén nagyon-nagyon kevesen voltunk, ennek örömére sikerült egy korábbi kompot elcsípnünk. Szélcsend, a tenger tükörsima, napsütés másfél órán át. Közben átállítottuk az óráinkat, és nézegettük a túlparton felsejlő Fehér Sziklákat. Amik emlékeim szerint összemehettek, mert mintha régen sokkkal nagyobbak (értsd: hosszabbak) lettek volna. Persze Dover a délkeleti csücsök, ott elfordul már a partvonal észak felé.
fehér sziklák, ti láttatok mindent!
A kikötő egy megdöbbentően nagy, lapos betonépítmény, nem az a kimondottan szép épület. De jó a marketingje, meg a környezete. Kihasználva az időelőnyt, rögtön tettünk is egy kitérőt, a Sziklákon ugyanis lehet egy jót sétálni. (ki van építve, no para, no falmászás) Bár meglepő, hogy a szikla peremére minden korlátozás nélkül ki lehet menni. Sehol egy korlát, ami elég furcsa, de hát a britek azon jogát, hogy kamionok alá sétáljanak, már a Magna Cartha-ban is rögzítették. Vagyis: Minden jogod megvan, hogy elmebeteg legyél, ha úgy tetszik.
Szóval, baloldali közlekedés. Meg lehet szokni, ha mások is vannak, akkor igazán nem kunszt. A gond akkor van, ha egyedül maradsz egy kereszteződésben. Akkor könnyen ráfordulsz a szembe oldalra, csak úgy megszokásból. Párszor azért sikerült.
Hornbeams, angol táj, angol gyapjúval.
Canterbury alatt egy kicsivel, Kingstonban, a Marley road-tól jobbra (nem vicc, tényleg így hívják mindkettőt) van egy farm, Hornbeams. Mindig beletenyerelünk a tuttiba. Megint egy csodálatos b&b, jó helyen, remek házigazdával. Két édes spani, 15 birka, kis tó a kertben, és fű-fű-fű. (nem, ez nem a jamaikai fű, ez az angol gyep (hemp?))
Hamar megbocsátottunk Ms Crawley-nak a „You continentals” kategorizálást.
Lecuccolás, és máris tovább, Canterburybe.
Will és Kate nagy kalandja
Merhogy (nem csoda) minden ezzel van tele. Még húsvétkor is. Készülnek. Ha a BBC-t nézed, az is elég komoly dózis, de élőben… Persze nem csoda. Egy királyi család, és végülis ő a trónörökös. (jobbára) A kedvenceink: terítő, (és ha leeszed?) hűtő (igen, az ajtón van felkasírozva 1m*2m-en a boldog pár) illetve royal sickbag. Nem mondom tovább.
Az esti istentiszteletre nem mentünk be a katedrálisba, azonban a StThomas templom előtt egy sor álldogált, és gyertyát gyújtogattak. Belestünk mi is, és a templomszolga nekünk is adott két szálat, úgyhogy résztevttünk a Vigílián. Utóbb rájöttünk, hogy kivételesen nem az anglikánok olyan nyitottak, hanem a katolikusok – a StThomas a város katolikus közösségének temploma.
Wifi in the sky
Vissza a szállásra már sötétben értünk, így láthattuk a nagyon-nagyon nem fényszennyezett csillagos égboltot, ami nagyon-nagyon szépre sikeredett aznap este.
A szálláson nem volt wifi. Pontosabban a szállásadónak nem volt wifije. De a térben, az angol vidék közepén, úgy kb. a semmiben, ott viszont volt. Hitelkártyával fizethettél, és 5 fontért kaptál 24 órára netet. Étred. A SEMMI közepén, 30 birka mellett, a legközelebbi falu 5 mérföld, és van wifi. Tiszta nyugat!
Vasárnap
Angolreggeli
Kolbász, bacon, paradicsom, pirítós, tükörtojás, gomba, müzli, joghurt, tea, kávé, gyümölcslé. Asszem nem hagytam ki semmit. Viszont olyan laktató volt, hogy még 2-kor sem voltunk éhesek. A szállás másik két lakója egy nottingham-i pár volt, akik csak megaludtak, mert mentek tovább Franciaországba síelni. Áprilisban. De legalább ők sem számítanak sok hóra. De akkor minek? Amúgy nagyon rendesek, beszélgettünk, csak a szokásosan „TILOS” 3 témát emlegettük: vallás, politika… jó, pénzról nem volt szó. De meg lettünk dícsérve, hogy milyen műveltnek számítunk angol körökben, mert mi beszélünk franciául. A többi nyelvet fel se soroltuk nekik inkább…
Élénken érdeklődtek, milyen az élet a kommunizmus bukása után 20 évvel. Mondtuk, hogy nem sok minden változott.
Trust me, I am a ducktor!
Elbúcsúztunk Ms Crawley-tól, és visszatértünk Canterburybe. Egy gyors nézelődés, piteforma-vásárlás, a Canterbury érsek megtekintése. (A misét most kihagytuk, elég volt hogy megbizonyosodjuk, az érsek nem hasonlít a 12. századi (kitalált) elődjére, Ian McShane-re, sokkal inkább a Mikulásra.
Innen egy kis eltévelyedéssel (majdnem Londonnak indultunk neki) elfordultunk a part felé, és Whitstableben kikötöttünk, ahol is megtekintettük a brit tengerpartlátogató és oysterevő népeket. Gyönyörűek. Amúgy a kikötöváros kedves, a boltokban szebbnél szebb (és drágább) vintage ruhakínálat van. Idén ez lesz a divat. (Bár szerintem a tengerparton van egy állandó stílus/design, ami évről évre nem változik szinte semmit.)
Aztán továbbmentünk a parton keletnek, majd befelé a szántókra, ahol is egy szélmalmot keresünk. Nem lett meg, ellenben találtunk másik kettőt. Keringtünk egy kicsit a Monkton-Sarre-Minster háromszögben, aztán szembe jött egy tájvédelmi körzet. Ahol 20000 kötet használt könyv volt eladó. Természetesen nem bírunk magunkkal.
Ki a partra újra,
Ramsgate, ami minden bizonnyal dél-anglia legkeletibb és legrondább kikötője, úgy ahogy van. (Az a meglátásom, hogy ha az emnber eleget utazik, akkor egy idő után már nem szeret/imád/teccik minden város-falu-hely ahol megfordul. De ez egyáltalán nem baj.) Ettünk „házi” sajtburgert, meg borsópürét, meg sültkrumplit. Utóbbival végül a sirályokat etettük, akiknek ízlett. Rég láttunk ennyire elhanyagolt (mégis tele lévő) homokos partot. Meg koszos kikötőt. Egy kikötő persze midig koszos, de akkor is. Szóval, nem szép.
Ellenben Deal!
Narancssárga apró kavicsos dűne, bár a Deal Castle valójában csak egy erődítmény, de remekül karban van tartva. 5-7 halászhajó a parton, itt ugyan csak néhányan voltak a víz mellett/vízben, de ez igazán szép üdülő. De már fújt a szél.
Dover felé még egyszer láttuk a birkákat, (Come and see the lambs! 10:30-16:30) a Dover Castle-t (ami tényleg az) meg a sziklákat. Aztán fel a hajóra, farewell a baloldali közlekedésnek, és vissza kontinensre. Calais-tól Brüsszelig pedig ismétcsak nem történt semmi. Szerencsére.
és persze: http://sheepyfilm.extra.hu/picblog/kent/index.htm
Már semmin sem szabadna meglepődni, de nem megy. Belgium az nem egyvalami, hanem élből kettő, ahol 3 nyelven beszélnek. Lejárt a rendszámom. Nem a műszakim, csak a forgalmim. Megyek, csináltatok újat. Minden papír megvan, nincs nagy sor, csak egy-két nepper áll előttem (nekik nem kell sorszám) de azért sorra kerülök. És el is intézünk mindent szépen, aztán adnak egy papírt. rajta az adataim, az új rendszám, minden. Csak rendszámot nem adnak. Elfogyott. Vagy nem is küldtek a... nemtom honnan. A rendszámot osztogató hivatalnak. Nincs nekik effekíve az a fémlap, betűkkel. Kiküldik majd postán. B*****+! Kérdezem, hogy akkor most mi van? Bevonták a forgalmimat, (a régi rendszámot nem vették el???!!!???) de semmi mást nem adtak. WTF. Kérdezem, most hogy megyek haza? Ők azt nem tudják, de forgalmi nélkül ugye nem lehet használni az autót. Hát szerintetek. Szépen visszacsavaroztam a régi rendszámot, aztán jónapot. Ha meg rákérdez a rendőr, hát így jártunk. Csináljak nemzetközi diplomáciai botrányt? ;)))
Nem, nem SpongyaBob haverja. Az Ír.
Mert bár csak 17-én lesz az ünnepnap, de a belgiumi írek máris átteték a hétvégére a bulit. Ami elvileg már csütörtök óta tart... ;) Namost a nagy durranás ma volt, felvonulással, dudásokkal, táncosokkal, zenével, étellel. De csak sorjában.
Tegnap sportnapot tartottunk, Ági volt futni, én meg elkísértem. Aztán Andorékhoz csatlakoztunk, és betekertünk a Luxembourgra, onnan a Lujza végéhez, majd vissza a Montgomery mellé, vacsorázni.
Ma pedig újra futás/canga, majd főzés, (előtte kitakarítottam a garázst...) és futás/canga közben megnéztük a vonulást! Nekem ez volt az első - új élmény, klassz volt! Aztán második körben ismét Andorékkal kis ír sör, és utána múzeumoztunk. Autoworld, immár másfél év után ide is eljutottunk!
Meg kellene nézni, mit jelent ez franciául... Ez ugyanis nem egy fitneszterem, de nem is egy reformkonyha neve, hanem egy könyvesbolt-láncé itt Brüsszelben. Egyik üzletük az Art-on van, újabban külön angol nyelvű részleggel a pincében. Ezt tegnap fedeztük fel. Amúgy a boltot nagyon szeretjük, sokat járunk oda. Tegnap sikerült megfejelnünk a napot egy kiadós könyvvásárlással, közel 150 eur értékben. Kellet nekünk odamenni.
Többek közt egy nagyon-nagyon izgalmas Tachen-kiadványt vettünk, 40 EUR-ért (beteg dolog, tudom) egy facsimile-kiadványt, egy az 1850-es évekből származó angol könyvet. Ami Euklidész 6 könyvét tartalmazza a matematika alapjairól. És hogy miért vesz egy súlyossan humán beállítottságú páros ilyesmit? Egyrészt persze a szép könyvek szeretete okán, - mindegy, hogy mi van benne - másrészt meg mert illene fel nem feldezett területekre is kirándulgatni néha! ;)
Hát így jártunk most. A viktoriánus anglia egyik legizgalmasabb kiadványa ez, 4színnyomással (!) már akkor, tele ábrákkal és magyarázó szövegekkel. Lenyűgöző, olyan, mintha valami XX. század eleji kubista festő garázdálkodott volna a lapokon. Tudomány és művészet, végül is erről szólt Viktória aranykora.
Az illusztráló kép persze nem kötődik e műremekhez, sokkal inkább egy "hommage", Szunyoghy mester számára. Mert tudjuk ugyan, hogy sok-sok nyelvre lefordították a műveit, de azért jó ezt élőben is látni!
Ma két nagy relevációm volt. Na, három.
1. Steven Seagal és az úszó erőd. A teljes legénység ott volt a Luxembourgon ma délben. Fehér tányérsapka, sötétkék egyenruha. Fényképezőgép. Klassz látvány voltak. Van Magyarországnak még flottillája?
2. Frodo. Az Arcade-ben ma új munkaerő szolgált ki. Egy 175 cm magas sovány Frodo. A múltkor még nem tűnt fel, mert klasszikus fekete sztk keretes szemüvegben volt. Úgy nem látszott hobbitnak.
3. RotKäppchen. A Leopold park sarkán állt a sarkon, mikor hazafelé hajtottam. Az arcát nem láttam, de nem os kellett. Piros kapucnis kabát, kapucni a fejen, ahogy kell. Mintha most menne a nagymamához. ;)
Szépestét!
Íme, újra itt. Történt egy s más. Voltunk színházban, Shakespeare, meg ilyenek. Nem volt rossz, bár jobbára nem értettük. ;) Kirándulni utóbb nem voltunk. Terveztük, de nem. Volt ugyanis élmény helyben. Új lakó költözött alánk! Sylva, egy örmény illetőségű lány vette meg a lakást. Kedves. Segítettünk neki költözni. Hoztak neki mosógépet, amit a pincerészében használna, de a csigalépcsőn nem tudták levinni, így a garázson keresztül körbevittük. ;) Megijedt egy póktól, ami az ajtón ült. Szólt. Hogy nyissam ki én. A pinceajtót. Tüneményes volt. Kedveljük.
Támogattuk Blanka sítáborát, ennek örömére remek lassagna-t vacsoráltunk a minap. Két légy egyszerre.
Tönkrement a TV-nk. Egyszerre csak pukk, és vége lett. De mivel ez ÁK-s tv, a kollégák máris szereztek újat! Csak még vissza kell adnom a régit.
Leszedtük a karácsonyfát. Ideje volt. De nem volt szivünk. Hát ez volt a hét. (2 hét)
Hello!
Zárjuk a hetet egy kis bejegyzéssel. Tegnap este kocsikáztunk. Ukkelben jártunk (helyi rózsadomb) és megnézegettük a szombat esti várost. Olyan részeit, amit amúgy ritkán. Találtunk egy teret, ahol hatalmas sumo-birkózók vannak bronzból, elég szürreális.
Aztán nem messze onnan egy teaboltot leltünk, ami igazán nagyon-nagyon klassz hely, a tulaj meg is engedte, hogy bemenjük a zárás után percekkel. Így azért vettünk is tőle teát, amivel Katát és Gábort meg is kínáltuk ma. Mert ma itt ebédeltek, csináltunk nekik finom rakottkrumplit. Szóval Ukkel-ben ezen kívül találtunk egy-két szép helyet, majd még keresünk alkalmat hogy járjunk arra, mert mint utóbb rájöttünk, a szombat esti út nagy részét már megtettünk korábban, kerékpárral! ;)
Aztán a Montgomerry-nél vacsiztunk, egy olyan étteremben, amit Ági talált mág anno a barátnőivel, és tessék, hatalmas adag, jó ár, és jó hangulat!
Múlt héten korizni voltunk! Korizni! Érted. Volt goffrisütöde a pálya mellett. Beálltunk. És mi lett? Előttünk fogyott el a tészta! Elfogyott! Felkészültek, nem???
Holnap nagy lesz a sürgés. Jövőhéten tervezünk egy kis kiruccanást megint, áztatóba’.
"Csak sikálja Ványa bácsi Grunya néni hátát
Ott a fürdőben, a kolhozfürdőben!
Mi pedig nyilvánítsunk nékik örök hálát:
A fürdés hasznos lehet bármilyen időben."
Jóestét, újfent!
Mivel nem volt jelentkező a legutóbbi képrejtvényre, elárulom, B.Lajost láttuk az étteremben. Meglepetés, minden magyar a Friossart - Exkibe jár?
Szóval, mottónkhoz visszakanyarodva. Szombaton elruccantunk Kölnbe. (szigorúan engedéllyel!) A végén kezdem. Köln ronda, szürke, kellemetlen iparváros, ahol nincs semmi. Illetve egy meki van, de az is a dóm (kölni dóm, világlátványosság) sarkánál. ami amúgy remek épület, biztos a pályaudvart is azért építették mellé. Mer' az úgy klassz. Vagynem.
Ámde menetünk igazi célja a Claudius termálfürdő volt a keleti parton. ami egy roppant érdekes intézmény több okból is. Egyrész egy park végében van, amiből semmi nem derült ki, mert azt fallal vették körül. (kb mint a Vásárvárost) Másrészt erősen indusztriális a táj, jobbra egy nagy híd, balra egy lanofkaindító állomás, és a fürdő udvarán áll is az első tartópózna, ami a drótkötelet tartja. de ez már régóta lehet kihasználatlan, mert hát enyhén pusztul.
A belépő nem olyan vészes, összevethető a Szecska árával. termálvíz, nagymedence, kiúszhatsz az udvarra. Valójában lássuk be, parasztvakítás. Viszont van ezer féle szaunájuk! Fény, illat, gőz, többféle hőfokú, és a legérdekesebb: egy szauna-falu! Vagyis középen egy hidegmedence, zuhanyzók, és a faházakban pedig finn és orosz szauna és gőz. És itt kezdődik a baj. Már az épületben is, a szauna-részlegre nem lehet (értsd: tilos) ruhában bemenni. Vagyis lehet, fürdőköpenyben, törülközőben, de a fürdőruhát kint kell hagyni. És akkor már odabent valójában mindegy is, főleg mert mindenki (értsd: mindenki) meztelenül jön-megy.
Az, hogy a szauna-részlegből közvetlenül átjárható a bár-étterem (külön szóltak, hogy oda fürdőköpenyben illik menni) már szinte meg se lepett. De lehet hogy prűd vagyok. Mondjuk csak az első 5 perc fura, aztán már mindegy. Női-ffi melegedő, középen közös zuhanyfülkék. Akkor már nem mindegy???
Itt jegyzem meg, Áginak testen kívüli élménye volt, majdnem kiugrott a bőréből. Az egyik zuhanyfülke ugyanis nem rózsában, hanem egy dézsában végződött, lánccal, úgy 2 méter magasban. Igen, magadra ránthattad az egészet, és a bele épített wc-tartály szelep pedig visszatöltötte. Ági nem könnyen, de rávette magát-most egy darabig biztos nem fogja... Amúgy jusson eszembe, hogy ilyen kell otthonra is! ;)
De vissza az öltözködésre. azért a világban ez nem ritka, mármint a meztelen szaunázás. Valójában úgy jó, meg különben is. De azt hiszem, ezt idehaza nem nagyon lehetne rendszeresíteni....
Szóval, a falu. Kész fürdőparadicsom. egyrészt, Ági kedvence a pihenőszoba volt - franciaágyak, félhomály, csönd. Két áztatás között lehetett relaxálni. Aztán, holttengeri sóval dúsított medence. Mindent gyógyít. Viszont sós. talpmasszázsjárda. a hidegmedence (nagyon hideg) alján. 4 kör. És finn szauna, mézzel, sóval, olajjal. Körbeadják kis tégelyekben, és bekenheted magad. aztán jön a show. Az alkalmazott felönt a kövekre vizet, meg illatosítót. Aztán elkezdi hajtani a gőzt körbe, egy törülközővel. akkor ézetem először, hogy úgy ég a bőröm, mint otthon. Aztán egy kicsit jobban is.
És a bania. Ahol a vizet rádfröcskölik, nyírfavesszővel, és a forró gőzt is azzal hajtják. Rituálé. Már-már kutatni lehetne, hogy a városiasodott németek miért élvezik ennyire a rituális mozdulatsort és műsort, mint akik még nem láttak fürdőt. aztán rájöttem, nem láttak. legalább is nem minden sarkon, úgy mint mi otthon. de mint a gyerekek, úgy élvezik, hogy ég a bőrük. Nincsenek ezek edzésben!... ;)
http://sheepyfilm.extra.hu/vodku.mp3
Elnézést kérünk minden kedves olvasónktól, de elindult az Elnökség - ha valaki nem vette volna észre - és ez ránk is új feladatokat ró, így nem tudunk már annyit a bloggal foglalkozni, mint amennyit kéne. Tudjuk. Álljon itt egy ki memento az EU kapcsán, kérjük a képrejtvényt megfejteni, és a választ elküldeni-bekommentelni. Aki olvasta a korábbi posztokat, annak ez nem lehet probléma! ;)
Estét!
Ma ismét havzott, immár harmadszor e télen! és hideg van és megmarad!
Ezt ma délben lőttem a német ÁK előtt.
Hazasétáltunk, de ez azért már kihívás volt. Olyannyira, hogy a nagy hazafeléjövésben orrba is vágtam Ágit. Nem kicsit, nagyon... Én mondjuk majdnem elestem, és azért volt a baleset. Kapálódzni kezdtem... ;(
Lassan összeáll Ági első saját TTE council-ja! ;)
Láttuk a közigminisztert. Jó, ez itt nem akkora flash, jó két-háromhavonta összejöhet bárkinek. De mi együtt is ebédeltünk vele! Na jó, szóval a Froissart exki-ben ő az egyik boxban ült, mi meg a másikban. Ok, észre se vettük, amíg el nem indultunk. De akkor is. ;)
Bélyegszakkört is láttunk! Az egyik EU-s negyed-béli épület földszintjén, hazafelé menete egyik nap. Sétáltunk lefelé a Belliard-on (egyre nagyobb kihívás, mert hideg van rendesen) és benéztünk egy ablakon. Általában ezen az emeleten sötélt szokott lenni. De aznap nem. ketten ültek a fényben, bélyegalbumokkal. cserélgettek, Egy éltes hölgy, és egy fiatalabb úr. Hiába, errefelé mindenre ráérnek!
koncert 1. Remekül sikerült! Bozar, ahogy kell, teltház, és természetesen tanúbizonyságot tettünk a műélvezetről is, tekintettel hogy a koncert első felét teázással töltöttük... ;) A Lányokat elküldték, hogy majd a második rész előtt érjenek vissza., Mi meg annyira nem vágytunk a zongorakoncertre, így az első "felvonás"-t ellógtuk... ;) A bozar ülései nem lettek kényelmesebbek, és a Lányok szerint a férfikar kicsit szét volt esve, dehát Istenem, van az úgy... mi szinte észre se vettük. Mindenesetre erre az élményre a Lányok vasárnap kaptak egy kis tárgyi emléket a helyi Zeneakadémia ajándékboltjából...
és jövő hétfőn Caro!!!
Ági az elő TTE-tanácsára készül, miközben leesett a második hó. Hideg van. Készülünk a hazaútra (dec 15 körül) és persze a karácsonyra! Rémes, de már erre kell gondolni! megint december lesz... még 26 óra...
Jóestét. Elnézést. Tudjuk. Nem ígérünk semmit, de azt majd maradéktalanul betartjuk. Mint eddig.
Csak nagy vonalakban: Jártunk Normandiában múlt hónap közepén.
http://sheepyfilm.extra.hu/picblog/normandie/index.htm Ilyen volt. ;)
Aztán elugrottunk Lille-be, körülnézni, soppingolni. Megérte! (onnan nincs fénykép)
Jártunk Amsterdamban is egy napra, múlt hétvégén. Itt esett, ott meg szép idő volt, már megérte. Amúgy megindult a belga tél, esik.
Tegnap moziztunk. (George Clooney, the american) szép olasz film.
Megyünk ám koncertre is hamarst! Egyrész jön Caro Emerald az Ancienne Belgique-be, és ez minden pénz megér (https://www.youtube.com/watch?v=74LXx0wSqMI), másrészt pedig a Brussels Choral Society is fellép, mégpedig a BOZAR-ban! 
Éshát ott majd Ági és Kata is fellép majd!!! ;)
Üdv!
Íme a mai (heti) felhozattal: tüntetés szerdán, brocante vasárnap. Közte meg a nagy semmi, legalábbis városszerte nem sok minden. A csodálatosnak ígért hétvége szombat estig esősre sikerült, de a vasárnap igazán szép lett, napsütés, 20 fok, szóval igazi koraősz! Ki is mentünk az Ambiorix-térre kerékpárral, hogy nézelődjünk, megy onnan tovább tekeredjünk, bárhova. De meg lettünk lepve, Piroskáék és Heniék is pont ott, pont akkor, mint mi - nézelődtek. Így hamar összeszerveztük a nap további részét, és lett belőle séta, egy remek ebéd, sok-sok desszert, és persze további kerékpározás. Így végül sikerült negyed8-ra hazaérnünk... ;) Pedig végig itt jártunk a környéken.
A héten volt nagy tüntetés! Franciaországból jöttek busszal erősítésnek! Állítólag voltak vagy 80000-en! Ezek tudnak aztán blokádot szervezni! Mint a nemzeti ünnepkor!
De olyan volt az egész vége, mint egy május 1 utáni levonulás. Szemét (épp takarították) sétáló tömegek (elfele) családok (kisgyerekkel is) és persze sörsátrak, meg ilyenek... Egy pillanatra eszembe jutott a Sziget. Egyik este, mikor indultam kifelé a kisbusszal, a tömegben szembe jött velem egy sörsátor. Az a fehér, négylábú vékony izé. A négy lábnál négy sráv állt. Mikor szembe értem velük, a tömeg szétnyílt, és ők ott álltak szemben a kisbusszal. Nem kerültek ki, én sem tudtam őket. És erre mit léptek? felemelték a sörsátrat magasabbra, és elindultak velem szemben, én meg lassan előre. Édes volt. Na most nem jöttek ki az útra, de hasonlóan a kezülben vitték a sártat. Fesztiválhangulat volt, na!
Innen kívánunk sok sikert az új önkormányzati képviselőknek, polgármestereknek!
Üdv. Á+A Párizsban, Gy+B Vegasban, Egér a Marson. itt tartunk ma este. Mondjuk Párizsban múlt hétvégén voltunk...
De kezdjük az elején. Apuék elutaztak. Jól vannak, élvezik a 40 fokot. Mi itt néha ázunk, mint ma is Namurban, de amúgy egész szép idő van.
És az volt a múlt szombat-vasárnap is, így elkirándultunk a nem messzi fővárosba, hogy élvezzük a szépidőt. És ez nagyon-nagyon jól sikerült! Keresztül-kasul bejártuk a várost, 3 nap séta megállás nélkül! Az Eco Foucault-ingájában megénekelt rue LaFayette-i épülettől (a helyes megfejtők között egy bizonyító erejű fényképet sorsolunk ki!) a LaDéfense-i épületcsodákig, az Invalidusoktól a Hotel de Ville-ig mindent bejártunk! Volt Metropolitan (olyan Londonos...) meg tömeg (olyan Velencés...) meg divatozás (olyan Párizsias...) és persze teljesen másmilyen (is).
Kb. 3*9 óra séta fért bele, ami roppant fárasztó, (pláne két Eiffel-mászással, másodjára gyalog!) de a szálló kényelmes volt, és jókat tudtunk pihenni. ;) Viszont szétettük magunkat palacsintával (citromszószos, sonkasajtos, gesztenyés, almásfahéjas) és az utolsó napon klasszikus utcára kiülős ebéddel és aztán agyrobbantó csokis sütivel zártuk a kérdést. és persze sok-sok fényképpel!
( http://sheepyfilm.extra.hu/picblog/paris/index.htm )
A Notre-Dame alatt a rakparton a hétvégén éppen délfranciaoszági ferme-k mutatták be a termékeiket, főleg libamájpástétomot, de gyümölcsöket, zöldségeket, borokat, sajtokat is. Meg kell vallanunk, kétszer is felkerestük a helyet.
Aztán e hétvégén meghívást kaptunk, így ismét Zoliékkal és Andorékkal töltöttünk egy estét, amit végigkártyáztunk. Előtte még végigjártuk Katával a város jobb bevásárló pontjait, aztán ma meg ellátogattunk Namurba, ahol esett. De legalább jól éreztük magunkat! ;)))
Szépestét! (reggelt! kinek hogy)
megint eltelt egy hét, amikor nem voltunk falmászni. most már tényleg megerőltetjük magunk! ;) De szinte minden este sétálunk vagy cangázunk, szóval azért ápoljuk az egészségünk. (meg persze Ági fut, de az rám nem vonatkozik.)
Megint volt hétvége, és megint nem volt eseménytelen szerencsére, e héten képregényfesztivál volt a hétvégén a városban! (meg kell állapítsam, sok itt a fesztivál, meg program) Besétáltunk, éshát. Voltak gólyalábasok (hehe a lúzerek! hol vannak ők énhozzám!) meg hupikék törpikék, meg roppant vonzó stewardessek, csak ezt nem sikerült kideríteni, melyik képregényből. És egyáltalán, élet volt, meg sokszínűség. Sétáltunk egy nagyot a CBBD-ig, (Centre Belgique de Bande Dessine) mert Ági még nem látta az gyönyörű szecessziós épületet. A beugró 8 EUR, meg már épp zártak is, szóval kihagytuk. De a könyvesboltját nem tudtuk! ;)
És hát sokadszor is meg kell állapítani, hogy a belgák mindenből - értsd mindenből - képregényt csinálnak. Az egy dolog, hogy vannak zsenik, akik "saját" figurá(k)val rukkolnak elő - Tintin, Hupikék Törpök, stb., de ezentúl az összes klasszikust megképregényesítik - pl. Moliére, Balzac, Voltaire, ETA Hoffmann, Shakespeare, Agatha Christe, stb. -, vagy zenészek/művészek életét mondják el képekben - Johnny Cash, Edith Piaf, Jimmy Hendrix, stb. De van, hogy egy ország történelmét rajzolják le: franciáké kezdetektől napjainkig a főbb irányok, Kongó 1950 - bár ez hollandul volt, úgyhogy..., vagy a kedvencem, a lengyel rendszerváltás története.
Ami viszont már nálunk is kiverte a biztosítékot, a két top "kedvenc"! Kaffka Átváltozása, ami olvasva se... de látni is Gregor Samsa átalakulásást... hmmm... És ami végképp elképesztő, amikor egy könnyed szórakozásra vágynál és Friedrich Nietzsche (rajz)életrajzát tartod a kezedben! Szó nincs rá!
Mostanában jöttönk rá, hogy teljesen kiestünk a szerepünkből.... Vagyis én már több mint egy éve itt vagyok, és Ági is hamarosan. És erről teljesen elfelejtkeztünk. Mondjuk nem is ültünk ennek kapcsán külön valami nagy bulit. ;)
Viszont hétvégén vendégeink voltak, ami nagyon inspiráló, főleg mert Kata és Gábor remekül szórakozott! (reméljük) (mi is) Társasjátékoztunk, meg főztünk nekik, és megettünk egy fél kiló pisztáciát, ami legyünk őszinték, 4 emberre elosztva is sok...
Áginak megindult a franciatanfolyam, és ma talált magának olyan töltőtollat, aminek reasonable ára van (nem 300 EUR) és elég keskeny, hogy kényelmes legyen a kezében! Amit én kinéztem magamnak az úgy kb. 100 EUR, szóval még nézelődnöm kell...
Feltöltöttük a készleteinket, IKEÁ-ztunk, meg ilyenek. Jack Bauer marathont tartunk délutánonként. És! Beindult a fűtésünk! (Pedig szerintem nincs annyira hideg...) És utazni készülünk jövő héten, az EiT után. De még nem áruljuk el, hova! ;)
Isteni hírt olvashattunk a napokban. Jön Bauer és kisegyüttese, hogy 24-48 órás műszakváltásokkal megmentsék kis hazánkat! Hát nem remek? Rögtön itt egy jó lehetőség: Vajh' ki követte el ezt? Vajon ennyire látni akarta menetrendet?
Jóestét!
Ímé, itt vagyunk újra! Folytatjuk a megkezdett hagyományokat, és blogolunk, amíg csak tőlünk telik! És persze igyekszünk minél többet!
Még szinte vissza se értünk, és tessék: mai esetünk. Ellátogattunk a királyi palotába, mert az jó. Meg mert a nyáron megtekinthető belülről, ingyé'. Megaztán érdeklődtünk is. Elkerekeztünk oda, mégiscsak éljen a sport, ámde volt egy kis izé. Hova tegyük a kerékpárokat? Hátha van a parkban vagy a palota udvarán egy tároló, vagy ilyesmi...
Nem volt. Megkérdeztük az őrt álló rendőrt, mit javasol. azt mondta: Hát ide a rácshoz. A palota kerítéséhez. (persze kívülről) De akkor is. nem semmi! ;) Hát ezt tettük ma. Meg pihengettünk. ;)
És ismerkedtünk a szomszédsággal. Ifjú hölgyekkel. A szomszéd ház lakói együtt lehetnek vagy 15 évesek, szülőket nem számítva. Épp a ház előtt voltak, mikor hazaértünk. És a mama örömére úgy 10 percre lekötöttük a lányok figyelmét. (vagy ők a miénket?) mindenesetre jót beszélgettünk velük. Angolok vagy írek lehetnek. ;) És most Mel "I deserve to be blown" Gibson skótos filmjét nézzük.
Szép napot!
Üdv! Svájc remek volt, de holnap vár ránk 1400 km, és már otthon is leszünk! ;))) De azért: http://sheepyfilm.extra.hu/picblog/hirschenhof_2010/index.htm (Igyekszem írni pár bekezdést! Ági)
Úgyhogy innentől élőben. Á+A
A kolompok miatt viszont teljesen felverik az erdő csendjét. Kinek jó ez?
Nem kívánom megbántani a belgákat, de vicc, hogy az utóbbi időben folyton katonai rendezvényeken kötök ki itt... És mindig, mikor Ági nincs itthon...
Volt ugy ez a Waterloo-dolog, most meg a nagy meg-alakuló-ünnepség... Nemzeti ünnep. Belga büszkeség napja, meg ilyenek. Viszont elég mókás egy olyan ország katonai fel (illetve le)vonulását nézni, amit Jeremy Clarkson szerint a britek csak azért hoztak létre, hogy legyen hol háborúzniuk a franciaákkal, meg a németekkel. És most hogy nincs háború, az ország léte céltalanná vált. (nem tudom, otthon elérhető-e valamelyik adón Clarkson Európa-járó műsora, de érdemes lenne rá!)
Visszatérve, ma van a nemzeti ünnep. Ezt itt katonai dáridóval, felvonulással ünneplik, gondolom a Király is beszáll... valami tankba. Lényeg, hogy a Belliard-on vonultak visszafelé a tankok és egyéb járművek a laktanyába, én meg pont beléjük futottam. Élmény volt. Marcona figurák, egyenruhában, de legyünk őszinték, a béke közepén elég viccesek az ilyan katonai felvonulások. Még a hidegháború alatt volt értelme az erődemonstrációnak, (?) de most... Meghát elég katonai felvonulást láthattunk mi errefelé, nem igazán vágyunk rá, azt hiszem. Akkor már inkább Waterloo.
Bocsánat a kimaradt időért, el voltunk foglalva egy kicsit... Jártunk még a hónap legelején Velencében, pihenni, meg egyebek... Utána jöttek Anyuék nyaralni, és szerencséjük is volt, mert nyárszerű idő volt! Jártunk Leuvenben, Amsterdamban, Luxemburgban, mindenfele. Aztán Ági összeszedelőcködött, és elutaztunk Svájcba. A Zug-i tóhoz, építeni. Svájcot. ;) Hamarosan arról is leszenk képeink, bár most filmessel ügyködik egy kicsit. Vissza az alapokhoz!
