Drága Olvasóink!

Innen, az újfent behavazott Brüsszelből jelentkezünk ismét! Igen, idén lassan múlik el a tél... Ági épp fájlalja, hogy nélküle írok blogot. Pedig meg fogom várni, ezek csak a bevezető sorok. Mert sok mesélnivalónk van ám! ;)

Eurostar. A gyorsvonat. 2 óra alatt Londonba. Na azért nem esünk s***re, ez egy kicsit gyorsabb ic. (Tudom, már hallom Ágit: mikor érünk Pestről Pécsre akár csak arányaiban is ilyen gyorsan? No ez igaz.) Szóval átlagos vonat, kényelmes fotelek, eszméletlen brownie a büfékocsiban. És nagyjából meg is érkeztünk...

Ahol is már nagyon vártak minket! Babus és Szabi ott álltak a St.Pancras-on, az érkezéseknél, és türelmesek voltak. Nem kellett nagyon várniuk, mert a vonat angolosan pontos volt. Ez azért nem rossz egy ekkora városban... Ja, persze, miután a Thameslink dél-Londontól a pályaudvarig a föld alatt felvezet egészen, így könnyű kikerülni az egész Londont amúgy átszelő sűrű vasúti forgalmat...

Oyster. A mindent-vivő kártya. Főleg metrón, és főleg embereket. Egy volt. Already. Egyet kaptunk Babuséktól. Az kettő. Node a feltöltése, no az sokkal több! Megérteni, és amibe kerül! (De a tudás nagyon kell, mert két hónap, és itt is bevezetik, MOBIB néven!) Úgyhogy sorbaállás, szépen, ahogy OdzeGyörgy is írta, és sorrakerülés, majd egyezkedés egymással és a LondonTransport munkatársával. Aki történetesen az egyetlen magyar munkatársa a cégnek. ;) Ha bárkinek Oysterrel kapcsolatos kérdése lenne, hívjon bátran!

Úgyhogy összeszedtük magunkat, és egyenesen egy kocsma felé vettük az irányt, de azért nem akárhova, hanem a mára már közel 350 éves Anchorba. És Ági újra sört ivott (cider-t)! Bulmers-félét! És szerette! És még csak be sem rúgott! ;))) Aztán azért egy kis fejszellőztető séta következett, a Halálfalók által lerombolt hídon át, (hiába, ez Anglia, a pusztításnak semmi nyoma...) meg ilyesmik. És "haza", WoodGreen-be. Remek környéken laknak ám Babusék! ;)

Olyannyira remek, hogy reggel az ablakból egy mókus mászkálását követhettük figyelemmel... Jó kezdet! Szombaton körbevásároltuk a Portobello road-ot, meg a Camden piacot. Ez jobbára leírhatatlan, viszont mindenhéle remek dologgal boldogítottuk magunkat! Például egy rokonszenves olasz származású boltos ismeretségével, akinél sikerült kialkudnunk 4 font kedvezményt 3 bögrére! ;) Van ottan (Camdenben) egy régi lókórházból átalakított kocsma, az istálló "beállói" a szeparék, mindegyik más stílusú. Egyszerűen eszméletlen ötlet, van egy kis romkocsma hangulata, de mégis más...

Innen visszakanyarodtunk a belvárosba - esteledett már - és megnéztük a CoventGarden környékét. Mikor máskor lenne ez alkalmasabb??? Teszem azt mi jobb hely és idő Tesco-ba menni??? Kihagyhatatlan a Tesco őshazájában! És megtettük! remek volt! Na jó, azért a Covent és környéke sokkal élvezetesebb. Színházak, pubok, és ezek mindenféle kombinációja mindenütt. That's loyf!

És akkor hirtelen ott állt a parton. (kisétáltunk) A LIMO. A PINK LIMO! Aki még nem látott hosszított Lincoln-t, pláne ilyen színben, az még nem is élt!!! ÉLJETEK!!! (fotó nincs) A bulik fővárosában annyi a limuzin, mint Brüsszelben a goffris-kocsi.

A Trafalgar-térnél összefutottunk Simon Callow-val, a 4eskövő és az Amadeus sztárjával, hiába, kicsi a világ. Ő is sokkal inkább színházi, mint filmszínész, meg rendező. De emlékezetes így is. ;)

Vége az első résznek. Holnap itt folytatjuk! Addig is: http://sheepyfilm.extra.hu/picblog/londres/index.htm

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.