Falat akartunk írni. de végül csak mászás lett belőle. magyarok. les magyars. mindenhol, mint a... nemtom mi ilyen "mindenhol" még... Történt ugyanis, hogy Klébiben mink nagyon el voltunk ám kényeztetve! A kötelek végén ugye ott az előre fixált hurok. itt kaptunk két kötélvéget, csomóval. Aztán kezdjünk vele valamit. Kicsit máshogy biztosítanak errefelé, mint otthon. Illetve otthon is biztosítanak így, de mi a kötél könnyebbik végét kaptuk. ;) Szóval az első döbbenet után jött az első ismerkedés, Hi, we are new here, at home ez mindíg máshogy volt, what to do ezzel a csomóval? És akkor jött a gyors válasz (visszakérdés) Where did you jöttetek? Hungary. Az cool, én is. mondta a leány. Hát erről ennyit. Ági szerint nem is ezt mondta - tényleg nem - de most én írok, és ez szépirodalom, a valóság kegyes eltorzítása, hogy élvezetes maradjon a szöveg. Úgyhogy most Ő írja meg az élményeit:

Hogy milyen a mászóterem, a fal? Magas és szűk. Semmi klasszikus tornatermi feeling, pláne nem ping-pong és tollas. Ellenben sok színes fogás, sok színes kötél, sok ember, sok levegő... na az nincs...

Kezdtük egy kis boulderezéssel - kellően zeg-zugos -, majd uccu a "nagy fal"! Ami valóban nagy, főként első mászásra - lenézni is alig mertem! Hipp-hopp az ember elsőre felszalad a falra, óh, ez nagyon könnyű. Majd kiderül, hogy miért is a sok szín... hát persze... egyes színek külön útvonalakat jelölnek egy kötél mentén. Tehát a testmozgás mellé még a szemedet is megmozgatják, mivel néha fogalmad sincs, hogy a sárga-rózsaszín fogás nem ugyanaz, mint a fehér-rózsaszín fogás. A végére viszont...

Szerintem Maja és Gábor rettenetesen élvezéné a 18 métert! (Mesi is, Ernő meg? Pláne.)

Elfáradtunk. Bevettek minket a Comission mászócsapatába. Még egy magyar ismerőst szereztünk. Szóval elég eredményes volt a séance...

Más. belga élmény: 22-én (értsd: huszonkettedikén) kötik be a netet. Még egyszer leírom: 22-én. Ez az júpíszínek kb. 5 napjába szokott kerülni, hétvégével. Erről ennyit. Ági szerint a Sültkrumpli olyan mint Írországban. Valami Hód nevű várost emleget, ahol ilyen a snack, csak a helybéliek meg ne tudják, mert betörik az ablakunkat. Egy kicsit javítunk: a majonéz finom!!!

ja... és egész nap esett.... (de Andris állítólag kinézett akkor is az ablakon, amikor nem.)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.