Azt kell mondjam, beálltunk. Már átlátom - úgy-ahogy - a szerkezeti struktúrát, mi/ki hol van, mit csinál, ilyenek. Kik munkája kötődik a miénkhez. És fordítva. Mi a kommunikációs fő csapásirány a kollégákkal. Egyszóval, irányban vagyunk, na! Rendben lesz minden itt. Úgy is mondhatnám, Lessssz itt rend! Is. ;)

De nemcsak erről akartam írni. A cím megintcsak a napi kis színest takarja, történt ugyanis, hogy munka után leküzdhetetlen ingerenciám támadt egy goffrira. Tudom, hétközben édességet nem, de egyszerűen muszáj volt! Még engedélyt sem kértem otthonról! Jajj! Szóval, elindultam, bár a Kövi környékén nemigen vannak turista-célpontok, így az ilyen jellegű vendéglátóipari egységek száma eléggé korlátozott. Van reggeliző, ebédelő, vacsorázó, kávézó, teázó, talponálló, de goffri nincs. Még a Luxemburg-térnél sem. Lássuk be, az effajta kulináris élvezet vágya nem támadja meg olyan gyakran a parlamentereket, állandó képviselőket.

(Az ilyesmi csak a Lawrence Garfield-félékre jellemző (DannyDeVito) az egyik legjobb filmben, amit a '90-es évek gazdasági előretöréséről csináltak: Other People's Money - magyarul "A nagy likvidátor" címen futott.)

Szóval, sehol egy goffri, ellenben ismét belefutottam egy sörfesztiválba. Mitagadás, ezt most nagyon elszámolták a szervezők, ez amolyan kamarafesztivál volt-lett, az EP előtt ilyesmit tartani, mikor a parlementi képviselők Strassbourgban üléseznek - mérhetetlen balfogás! Szóval, sör, virsli, (tiszta május elseje, csak a felvonulók hiányoztak) de se goffri, még sültkrumpli se. Lehet hogy nem is belga szervezés volt???

Buszra szálltam, az Óvárosban mindig van nyitva goffri-sütő. És lőn. Éhes lettem a GareCentrale alatt, és előbb mégis egy sültkrumpliért álltam be a sorba(!!!este hétkor!!!). És akkor jött a tourist. Egyrészt egy bunkó német pasi - az egy dolog, hogy beállt elém, az öltönyt errefelé nehogy nem tisztelik, de ha még aktatáska is van hozzá, egyenesen levegőnek nézik az embert - meg egy távolkeleti hölgy. Leány.

Tippem, hogy japán volt, de ennyit értek az ázsiai arcok megkülönböztetéséhez. Azt kérdezte: Én melyiket szeretem? A szószos listára mutatva. Meglepett, na. Nem hogy nem köszönt, hanem egyenesen bele a közepébe, rögtön a szósszal kezdi. Ez szép! Angolul jól tudott (mint kiderült, Londonban tanul), de meg is beszéltük, hogy jobb franciául is tudni. Elsőre azt hittem, azt kéri majd, segítsek neki rendelni. De nem, a szószok érdekelték. (Tudvalevő, hogy erről nekem lövésem sincs, majonéz, ketchup. És ez utóbbit nem szeretem.)

Mindenesetre megkérdezte, honnan jöttem, látszott hogy nem igazán tudja elhelyezni az ország nevét a térben, de talán megjegyezte, és otthon majd megnézi. Egy hetet tölt Brüsszelben. Ami amúgy véget is ér holnap. Közben megsült a krumplink. (Azért van sor, mert szinte minden adagot teljesen frissen sütnek ki! Hoppá!) Itt aztán elváltunk, ő balra, és jobbra. Bár a srác, aki kiszolgált minket eddigre bár biztos volt, hogy együtt is jöttünk. ;) Bizony Isten arra várt, hogy a lányét is én fogom fizetni, egyben. Dehát annyira azért nem. Meg lehet, meg is sértődött volna. Ki tudja, ezzel ma már vigyázni kell! Jó éjszakát mindenkinek!

PS: Majdnem elfelejtettem! Goffrit nem is ettem végül. Csak lesétáltam a krumplit, és mentem haza. Ez van. Ember tervez...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.