Mint a Szigeten: 0. nap.

Szeretettel köszöntök mindenkit a kiesnek nem mondható Belgiumból. Sőt, inkább sűrű. ;)

Megérkeztem. mint az újszülöttek, csak nekem nem hagytak 3-5 évet, hogy magamhoz térjek. Szeretném jelezni, hogy itt is csak EMBEREK élnek, ez máris kiderült. ;)

Sima utam volt, kicsit esett Németország felett. De Belgiumban már ragyogott az idő. A Nagykövetségen (ezt fogom írni, bár hivatalosan nem egészen az, de belefér) a portán várt egy csomag, benne belépőkártya, kulcs az appartmannhoz, info-csomag brüsszelről. Rendesek. Az appartmannház bejáratánál lett gyanús, hogy nincs igazán garázskulcsom, dehát majd kiderül. Nem lett. Legalábbis este nem. ;)

Viszont a kapunyitó mágneskártyám sem működött, még szerencse, hogy a lakás maga kulccsal nyílik. Bejutottam az épületbe egy másik lakó segítségével, "elfoglaltam" a nekem kijelölt lakást, aztán elkezdtem gondolkodni, hogy cuccoljak be. (Parkolni épp a kapu előtt tudtam. később mibe se került...) Felhívtam az emergency-számot, ahol egy kedves angolul kisebb francia akcentussal beszélő úr azt a biztató tanácsot adta, hogy reggelig semmi esély, hogy jó kártyát kapjak. Valahogy jussak be. Mint otthon, nem?

Mivel estefelé már kihaltabb a porta, (értsd: 10 percen át senki) a tolóajtót kezdtem felfeszíteni. Pontosabban hogy a kocsi antennája átférjen a résen, mert azt már megnéztem, hol a mozgásérzékelő belül. Ez bejött. ;) Felcuccoltam, úgy 9 felé. (A cuccok egy része a kocsiban, a ház előtt. itt nincs bűnözés. De tényleg.)

Így lett lakásom, meg parkolóhelyem. Szép, tágas. A fele is elég lenne. Jóéjt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.